65053. lajstromszámú szabadalom • Sebkötözőkendő
lanság), ami tudvalevőleg a gyógyulás szempontjából fontos. Ha már most azonkívül (a. fölső kar fölött lekötött) (a) saroknak (bl) szalagját is helytálló testrész köré feszítjük, akkor a megsérült testrésszel (az alsó karral) szomszédos második testrészt (fölső kar) szintén mozdulatlanná tettük. Ezen két szomszédos testrésznek, illetőleg a helynek a találmány szerinti sebkötő kendő útján létesített kölcsönösen független mozdulatlansága a kulcs-csont törésénél igen nagy fontosságú, mivel az ilyfajta töréseknél eddigelé tudvalevőleg több kötésnek és kötőtapasznák alkalmazása volt szükséges. Az ilyfajta kötés ezen oknál komplikált volt és nehezen volt összeállítható. Oly eset gyanánt, melynél a jelen találmány szerinti sebkötő kendő ugyancsak kötést helyettesít, ill. melynél az eddigelé ismeretes sebkötő kendők által nem teljesíthető föladatok számára válik alkalmassá, megemlítjük az áll- és orrsebesüléseknél készítendő kötést. Eddigelé ilyfajta kötések előállításánál két kötőt alkalmaztak, melyek közül az egyiket az áll mellső oldala és a nyak, a másikat pedig az áll alsó része és a fejbúbja köré fektették, mivel egyetlen kötő -eltolódott volna és nem is lett volna elegendő a seb teljes befödésére. Egyetlenegy kötővel csak szükség esetén lehet kötést előállítani, még pedig úgy, hogy a kötést két végéből közepe felé beszakítják és ily módon négy szárnyat kapnak, melyek az említett két kötést szűkösen pótolták. Egyetlen egy ismert rendszerű kendővel azonban ilyfajta kötést készíteni nem lehet. A jelen találmány szerinti kendővel ellenben ez lehetővé van téve; amennyiben hajtogatott kötő gyanánt az áll és a nyak köré fektetjük, míg a {bl) szalagot az áll és a fej búbja köré helyezzük, ill. megerősítjük (5. ábra), ahol is célszerűen az (a) sarkot éppen úgy, mint az első példánál (4. ábra) szabadon hagyjuk és az áll alsó oldala fölé helyezzük, ill. fektetjük. Ily módon egyetlenegy kendővel egy a sebet teljesen befedő és el nem tolódó^ kötést kapunk. Ha valamely testrész (alsó kar, 4. ábra) sérülésének elsőben említett esetében a 1 másik testrész (fölső kar) is meg van sérülve, akkor a kendőből csak annyit hajtogatunk össze kötővé, hogy még elegendő nagy darab maradjon meg arra, hogy ezt az (a) sarkot (a fölső karon levő) második sérülési helyig vezessük, illetőleg ezen hely köré fektessük és ily módon mindkét sérülési helyet a kendővel beköthessük. Célszerű az (a) sarkon egy szalag helyett két (bl) szalagnak elrendezése, amelyek éppen úgy, mint a két (b) szalag (a kötő alaknál) kölcsönös összecsomózást tesznek lehetővé. A talpoldal (b) szalagjai el is maradhatnak, amikor is a kendő némely esetben mégis bizonyos előnyöket mutat, így pl. mint a (bl) szalagok által biztosított állkötés (5. ábra), melynél az áll és a nyak köré hajtogatott kötő a szárnyvégek összecsomózása áltai (b) szalagok nélkül is rögzíthető. Viszont az (a) sarok (bl) szaszalagjai is elmaradhatnak, amikor is a kendő (b) szalagjai folytán némely esetben pl. a mellre helyezett kötés alakjában, bizonyos előnyöket mutat. A sarkok le lehetnek tompítva, főleg a talp oldalán, mely utóbbi esetben a kendő a talpon a derékszögű levágásokkal bíró háromszög alakját mutatja. A sebkötő kendő (d) talpa (a szokásos kendőhosszúságnál kisebb) oly hosszú és oly a szokásos kendő magasságnál nagyobb magasságú, hogy karhurok képzésénél a mellső kart támasztó vályú a test középvonala felé rézsútosan fölfelé irányuló helyzetet foglal el. Azáltal, hogy a fölkötött alsó kar a gyógyulás szempontjából kedvező (rézsútosan fölfelé irányuló) nyugalmi helyzetben van, míg a szokásos kendőnél a helyzet csak vízszintes, illetőleg csak rézsútosan lefelé irányuló lehet, a jelen találmány szerinti kendő az eddig ismert kendőkhöz képest még ezen alkalmazási körnél (a megtámasztásnál) is előnyösebb. A kendő (d) talpoldalának megrövidítését célszerűen a sebkötő kendő közepe felé haladó (e) eresztékvarrat létesíti, melynek belső vége (karhurok képződésénél) a kar
