65053. lajstromszámú szabadalom • Sebkötözőkendő

könyökének felel meg. Az innen az (a) sirkokig megtakarított kendőrészt, a karhurok csomózása után (3. ábra), a hát mögé vagy a fölkötött alsó kar fölé helyezzük és a (bl) szalagok segélyével a test köré fektetve rögzítjük, miáltal a fölkötés a legkedvezőbb helyzetben, eltolódás kizárásával biztosítva van. A (b) szalagokat pedig egyesítési helyüktől a nyak mögé, az alsó kar alá fonhatjuk, amikor is mintegy megtámasztják a karhurkot. Az ereszték által a kendőben sekély öblöt létesítünk, mely megkönnyíti a kar behelyezését. A varrat egyébként megkönnyíti a karhurok képzését kötésben járatlan egyéneknek, amennyiben ez jelzi, hogy mily módon és hol kell a kendőt ráhelyezni. A varrat azonkívül a karhurkot merevíti is •éppen az alsó oldalán, tehát a támasztó fölület legjobban igénybevett helyén. A (d) talpoldal nem egyenes vonal szerint halad? hanem tompaszög alatt a közép felé összefut úgy, hogy a karhurokkal fölkötött karnál a (függélyes síkban tartott) kéz alsó •oldala szabadon fekszik és önsúlyát követheti (3. ábra) ami a felső kar kedvező gyógyulása szempontjából fontos. Az (a) sarok párhuzamos, háromszög alakú (e) leffenytű segélyével (kb. 25 cm. alapú) kámzsává van alakítva, miáltal lehetővé van téve kiszögellő testrészek (pld. a fej) számára oly kötés létesítése, mely az ezen helyeken tudvalevőleg nehezen elhelyezhető és nem rögzíthető kötésekkel ellentétben, egyrészt (felhúzva) könnyen fölerősíthető és másrészt biztosan rögzíttetik (szuszpenzorium gyanánt is; emellett a sebre, illetőleg a testrészre közvetlenül ráhelyezett (steril) fölületek, a kámzsa belső fölületei, védve vannak kézzel való érintés ellen. A kámzsa szabad talpoldala, a nem szándékolt föltüremlés meggátlására, rá van fércéivé, mely férc szabad végével kiáll úgy, hogy meghúzása által a kámzsa kézzel való közvetlen érintése nélkül is megnyitható. A kendő a lábszárak (karok) sérüléseinél •ezeknek ürös sinekkel történő sinezésnél is fölhasználható, amennyiben a kámzsának a lábújjhegyekre való ráhúzása után az ürös sineket a (b) és (bl) szalagok segélyével a lábszáron rögzíti. Ha a (b) és (bl) szalagokat, pl. a betegszállító kocsi tetején kampók vagy effél'ék segélyével rögzítjük, (6. ábra), akkor a lábsrár (esetleg sin nélkül is) a vízszintes helyzetben megtámasztható. A kendő ezen esetben fölfüggesztő készülék gyanánt szolgál. A kámzsa szövetrétegekkel vagy kötőszövet-betétekkel lehet ellátva úgy, hogy a kötéseknél egyébként szükséges, tulaj -donképeni kötőanyagnak (kötőgyapotnak) hozzáadását fölöslegessé teszi. A kendő a (d) oldalhoz párhuzamosan akként hajtható át, hogy a (d) fenékoldal közvetlenül a kámzsa fenékszegélyének hosszában fekszik, miáltal a kendőből két rétegből álló széles sáv keletkezik (pld. haskötések számára). A kendő kettős szövet alakjában is előállítható. A kendő fenékoldala, éppen úgy, mint a kámzsa, egy vagy több szövetszalaggal vagy effélével lehet ellátva, miáltal az össze nem hajtogatott, nyitott kötőkendő már a lehető legnagyobb hosszúságú kötőszert szolgáltatja, mely arra használható, hogy egymástól távol fekvő sebeket, pld. átlőtt sebeknél a be- és kilövéB helyét a hason és hát®n, bekössünk, míg a nyitott kendőt nagyobb, esetleg megsérült testrész befödésére, a lábszárak közötti áthúzásra használhatjuk föl. A fenékoldal mellett a másik két oldalt is fölszerelhetjük szövetrétegekkel. A kendő célszerűen úgy van kivágva, hogy az egyik (d) talpoldalt a kendőszövet egyik peremszegélye alkotja úgy, hogy a főleg a karhurkok képzésénél legerősebben igénybe vett mellső szegélyt a szövet legszilárdabb része alkotja. A sebkötő kendő, mely természetesen nem kifejtve kerül forgalomba, csomagolás céljából a (d) talpoldaltól kiindulva kötővé van hajtogatva úgy, hogy az (a) sarok alkotja a végréteget, ahol is a kötő szélessége egy újj hosszának, tehát a legkisebb összekötendő szerv hosszának felel meg, A kötő két végétől kezdve a közép föléi harmonikasserűen van összehajtogatva és célszerűen a közepes rész kivételével (pld.