65053. lajstromszámú szabadalom • Sebkötözőkendő

Megjelent 1914. évi augusztus hó 14-én. MAGY. KIR. SZABADALMI JB

M HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 65053. szám. Vll/e. OSZTÁLY. Sebkötő kendő. DR

TINTNER FRITZ GS. ÉS KIR. EZREDORVOS ÉS DR

ROSNER IZIDOR MENTÖEGYESÜLETI ORVOS WIENBEN. A bejelentés napja 1913 szeptember hó 18-ika. Elsőbbsége 1913 augusztus hó 19-ike. A jelen találmány tárgya sebkötő kendő és a találmány abban 'van, hogy a kendő csúcsán vagy talpán, illetőleg összes szögletein rögzítő szalagokkal van ellátva. A találmány továbbá a sebkötő kendő egyik sarkának kámzsává való kiképzésében, a kendő bizonyos sajátos alakításában, illetőleg a talpoldal és a magasság méretezésében, végül összecsomagolásnál bizonyos sajátos hajtogatásban áll. Ezen jellegzetességek által a sebkötési technikának eddigelé részben tökéletlenül, részben egyáltalában meg nem oldott föladatai megoldást találnak. A mellékelt rajz 1. ábrája a szokásos, a 2. ábra a találmány szerinti sebkötő kendőt mutatja. A 3., 4., 5. és 6. ábrák a sebkötő kendőnek különböző alkalmazási módjait (karhurok, kötő, sin) szemléltetik. A 7. ábra az összecsomagolt kendőt tünteti föl. A szokásos sebkötő kendőt, mely egy átlós irányban osztott négyzet felének alakját mutatja (1. ábra), főleg csak ú. n. karhurok gyanánt használjuk, a kar felkötésére összehajtogatott kötő gyanánt azonban, kötési célokra csak szükség esetén alkalmazzák, mivel ez a kendő a megsebesült testrész körül való hajtogatása és két végének összecsomózása* után, eltolódás, elcsúszás ellen nincs biztosítva. Ezt a hátrányt küszöböli ki a rögzítő szalagokkal ellátott, jelen találmány szerinti sebkötő kendő (2. ábra). Ezt nem teljesen, hanem csak az (a) sarokrészig hajtogatjuk kötéssé, melyet a (b) rögzítőszalagok segélyével a megsérült testrész (pl. az alsó kar) köré kötünk. A szabad (a) sarokrészt a szomszédos testrész (pl. fölső kar) csuklójára (pl. ; könyökére) helyezzük (4. ábra) és itt a (bl) szalag segélyével rögzítjük; a kötő másik két (b) szalagját ellenben, illetőleg annak a felkötés után visszamaradó részeit egy másik helytálló testrész (pl. a törzs, a nyak) köré fektetjük szorosan. Ily módon a kötés, mely már a bogok kiküszöbölése folytán is jól hozzásimul a megsérült testrészhez, az egyik vagy másik irányban való eltolódás ellen biztosítva van. (A kötés rögzítése.) Egyúttal a kötés (a helytálló testrésznek megfelelő megválasztása esetén) a megsérült testrész lekötése folytán, mozdulatlanná van téve (mozdulat-