65048. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés olajfinomítására, valamint hevítés és más efféle célokra szolgáló égési gázok előállítására

- 15 — szét, az egyedüli lehetséges mozgás az egész rendszer fölemelkedése lesz,' amely alatt a (74) emelő helytálló csapja körül, a (78) emelő pedig (79) oszlopon lévő forgáscsapja körül elbillen, míg az oszlop a helytálló (80) csap körül hátrafelé fordul). A fönti berendezés oly emelőrendszert alkot, amelyben a diafragmára gyakorolt nagy nyomás is a (74) emelőnek aránylag csak kis mérvű fölemelkedését eredményezi. Hogy a diafragma segélyével való szabályozás hatásos legyen, az alkalmazott diafragmának nagy terjedelműnek kell lennie. Ebből azonban oly nagy erők származnak, hogy egyszerű emelő segélyével nehezen volnának kiegyensúlyozhatok, vagy más szavakkal, a nyomások kiegyensúlyozása igen hosszú emelőt és igen nehéz súlyt igényelne. Ellenben a jelen, berendezés kicsiny és tömör alakkal bír és a (82) függesztőre elég néhány kg. súlyt helyezni, hogy a kívánt kiegyensúlyozó hatás létesüljön. A (74) emelő alsó oldalával a (100) rudazat van összekötve, mely az emelő mozgásában részt vesz. Midőn a (100) rudazat fölfelé és lefelé billen, a (102) folyadékhenger (101) szabályozó szelepét működteti. A (101) szelephez a (103) cső vezeti a nyomás alatt álló vizet, A (102) henger, (101) szelepével együtt, a (22) 23. és 24. ábrán van részletesen föltüntetve. A 24. ábra szerint a (102) henger (104) dugattyúval és (105) dugattyúrúddal van ellátva s a dugattyú rendszerint a henger közepén áll. A hengerre (106) és (107) kivezető csatornák vannak öntve, melyek a (108) szelepház vagy üregbe torkolnak. Ez utóbbiban a hengeralakú (109) segédszelep, ennek belső terében pedig a (110) főszelep működik. A (111) csövön (22. ábra) nyomás alatt álló folyadék vezettetik a (109) segédszelep belsejébe s ezen folyadék a főszelep (112, 113) kamráiba jut. A 24. ábrán föltüntetett helyzetben a két szelep úgy áll, hogy a henger csatornái el vannak zárva s ennek folytán a dugattyú egyik oldalára sem juthat folyadék. Ha most a főszelep működtető karja lefelé mozog, akkor a víz a (113) kamrából a (114) nyíláson át a segédszelepbe, és innen a henger (107) csatornájába folyik, mely a vizet a dugattyú alá vezeti. Ugyanekkor az elmozduló főszelep a segédszelepnek egy (115) nyílását tette szabaddá, hogy a víz a dugattyú fölső oldalára a henger (106) csatornáján és a'segédszelep (115) nyílásán át a henger (116) kivezető csatornájába juthat. Föltéve, hogy a főszelep a (100) rúd által lefelé mozgattatott, könnyen belátható, hogy a (104) dugattyú az alatta lévő víz nyomása folytán fölfelé fog haladni. Ez a fölfelé mozgás addig tart, míg a dugattyú be nem fejezi teljes löketét, ha nincs gondoskodva megfékezéséről s az eredmény az volna, hogy tekintet nélkül a főszelep kisebb vagy nagyobb mérvű elmozdulására,, a dugattyú teljes löketet végezne. Ez természetesen nem kívánatos, minthogy a dugattyúnak csak olyan távolságra kell elmozdulnia, amilyen a diafragmás gőzszabályozó készülék nyomásának megfelel. A (109) segédszelep föladata abban áll, hogy a dugattyút megakassza és rögzítse, midőn a dugattyú a gőznyomásnak megfelelő pontot elérte. E célból, mint a 23. ábra mutatja, a segédszelep működtető rúdja a (118) rúd útján a (105) dugattyúrúddal van összekötve úgy, hogy mihelyt a dugattyú a víznyomás hatása alatt mozogni kezd, a segédszelep szintén elmozdul és (114, 115) nyílásai a főszelep (120) részével kerülnek szembe, mely ezen nyílásokat elzárja. Ha a gőznyomás változása túlnagy, akkor a főszelep természetesen nagy mérvű elmozdulást szenved és midőn a dugattyú a megfelelő helyzetbe mozog, a segédszelep megengedi az ezen helyzetbe való mozgást, de azonnal elzárja a nyílásokat, mihelyt ez a helyzet el van érve. Ugyanez a művelet megy végbe a szelepnek ellenkező irányú mozgásánál is úgy, hogy a (105) dugattyúrúd mindig pontosan olyan mértékben és irányban mozdul el, amilyen a gőznyomás változásainak megfelel. A szelepből távozó folyadék a (133) csövön valamely alkalmas tartányba vezethető, hogy újból fölhasználható legyen.