65025. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék közúti vasutak járműveire

forgatása révén, a kocsifenék alsó oldalára szerelt (ea) vezetékekben ide-oda mozgatható; befelé mozgatása az (a) tengelynek reáhúzott forgattyú segítségével való forgatása révén történik, míg visszafelé a (VIII, VII2) rugók csapják hirtelen előre. A rajzban föltüntetett kivitel szerint az eddig ismertetett részek a kocsik elején szimmetrikusan vannak elrendezve és a fölfogó szerkezetnek fölemelt, illetve behúzott helyzetében való elreteszelése az (e) és (f) kengyelek belső végein kiképezett ékalakú (eb, fb) kilincsek egymásba fogódzása révén történik. Az elreteszelés megszüntetésére a kocsi legelején (I) érzékelő keret van ismert módon befelé lengethetően elrendezve. Ez a keret befelé mozgatásakor (II, III, IV) rudazat közvetítésével úgy mozgatja el az (V) tengely körül lengethető (VI) kart, hogy ez az (eb, fb) kilincsek kapcsolatát megszünteti, mire a (VII, VIII) és (IX, X) rugók) a fölfogókészüléket azonnal a mentéshez szükséges helyzetbe hozzák. A fölfogó készüléken kívül a mentőkészülékhez tartozik még egy-egy a kocsi két oldalán a kerekeken kívül elrendezett, önmagában véve ismeretes (x, y) oldalrács, amely a jelen találmány szerint föi-és lefelé mozgathatóan van elrendezve és pedig ugyanakkor, amidőn a fölfogókészülék működési helyzetébe jut, ezek az oldalrészek is egészen közel a vágányszintig tolódnak le és így megakadályozzák, hogy az elütött egyén a hátsó kerekek alá kerüljön. E célból az (x, y) oldalrácsok mindegyikére függőleges (t, u) fogasrudak vannak erősítve, amelyek a kocsifenék alatt ágyazott (o, p) tengelyekre ékelt (r, s) fogaskerekekkel kapcsolódnak. Az (o, p) tengelyeket az (e, f) kengyelek vízszintes szárán kiképezett, és a tengelyekre erősített (m, n) fogaskerekekkel kapcsolódó egyenes fogazás hozza forgásba. Hogy az (o, p) tengelyek forgása azonos értelmű legyen, az (m, n) kerekekkel kapcsolódó fogazások egyikét az •ellentett értelemben mozgó (e, f) kengyelek fölső, a másikát pedig azoknak alsó vízszintes szárán képezzük ki. Az ábrák a mentőkészüléket működési állapotában tüntetik föl, amikor is a (k, 1) lapátok a végeiken alkalmazott görgőkkel a sinekre illeszkednek, az (x, y) oldalrácsok alsó szélei pedig egészen közel a vágányszintig érnek. A fölfogókészülék és oldalrácsok be-, illetve fölhúzása egyszerűen úgy történik, hogy az (a) tengelyt az óramutató járása értelmében elforgatjuk. Ekkor a (bl, b2) dobokra tekeredő (c, d) láncok az (e, f) kengyeleket (VII, VIII) rugók összenyomása közben befelé húzzák, amíg csak a kengyelek végén kiképezett ékalakú (eb, fb) kilincsek egymásba nem^ fogódzanak. Egyidejűleg az (e, f) kengyelekhez kötött (gc) láncok a középső (g) lapátrészeket a (IX, X) rugók nyomása ellenében fölhúzzák a (z) vezetékekre, míg a (h, i) csuklórudak a (k, 1) lapátokat, miközben azok a (g) részekkel való kapcsolatuk folytán fölemelkednek, befelé húzzák. Ugyanekkor még az (e, f) kengyeleken alkalmazott fogazás és az (m, n) kerekek forgásba hozzák az (o, p) tengelyeket, amelyek viszont (r, s) fogaskerekek és (t, u) fogasrudak közvetítésével letolják az (x, y) oldalrácsokat. Ha most az (I) érzékelő keretek egyike a kocsi elé kerülő egyénbe vagy más akadályba ütközve befelé lendül, a vele kapcsolatos rudazat a (VI) kart (V) tengelye körül úgy fordítja el, hogy az az (eb, fb) kilincseket egymásból kiakasztja, mire a (VII, VIII, IX, X) rugók hatására mind a fölfogó készülékek, mind pedig az oldalrácsok hirtelen a mentéshez szükséges (az ábrán föltüntetett) helyzetükbe jutnak, miközben valamennyi mozgó rész a fölhúzás közben részletezett mozgását visszafelé végzi. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mentőkészülék közúti vasútak járóműveire, amelynél az elütött egyén fölfogására alkalmazott lapát vagy efféle működésen kívül a sínektől bizonyos