65010. lajstromszámú szabadalom • Gép kefék vagy effélék előállítására vagy kefeanyagcsomók készítésére

— 2 -tartójául szolgál. A tárok az asztal két végén vannak elrendezve és közöttük középen a csomókat képző és az anyagrétegeket elkülönítő (C) pofák és a (D) fogószorító foglalnak helyet. Mindegyik tár az (1) hátfalból és a (2) oldalfalakból áll (3. és 5. ábra), melyek a (4) előfalat alátámasztó, előrenyomuló (3) karokkal vannak ellátva. A (4) előfal az előtte elrendezett rúgós (5) nyomólap hatása alatt áll, mely utóbbinak (6) nyúlványai a (3) karok (7) fogazásaiba kapaszkodnak: A nyomólap közepén a (8) csavar halad keresztül, mely a (4) fallal érintkezik és a fal és lemez távolságának megváltoztatását teszi lehetővé. A sörték a tárban egy tömegben vannak elrendezve és a hátfaltól az előfalig terjednek; az előfal célja a sörtéknek helyzetükben való rögzítése. A lemez beállítása különböző hosszúságú sörtéknek a tárban való elhelyezését teszi lehetővé. A tárnak, mely az asztalhoz erősített függőleges (9) vezetékekben eltolható, feneke nincs. Ha a tár legalsó helyzetét foglalja el, a (10) tömbök (1., 3. és 4. ábra) annak fenekét és a benne lévő sörték támaszát képezik. A tömbök' az asztal liossza mentén vannak elrendezve és pedig egymástól oly távolságban, hogy a (D) fogó közöttük mozgatható. A tár hátfalán van megerősítve a (11) rúd, mely az asztalon függőlegesen átnyúlik és alsó végén a csuklósan hozzáerősített (12) toldattal van ellátva; ezt a toldatot a (13) rúgó a rúd irányában tartja (1. ábra). Az asztal állványán a (14) lengő emelő van ágyazva, melynek lengetése a (15) forgáscsapján megerősített (16) kar útján történik. A (16) kar az (E) főtengelyre erősített excenter (120) rúdjával van összekötve (1. és 2. ábra). A lengő emelő vége a (12) toldat alatt fekszik és fölfelé való mozgásánál a (11) rudat és a tárat fölemeli. Ha az emelő a toldat vége alól kicsúszik, a tár leesik. A rúgóhatás alatt álló csukló lehetővé teszi, hogy az emelő lefelé mozgásánál ismét a toldat alá jusson. A toldat alsó vége a (18) futógörgővel van ellátva, ami által a toldatnak az emelővégen való csúszásnál a súrlódás csökken. A lengő emelő kétkarú és karjainak mindegyike egy-egy tár működtetését végzi. A tárak mozgása tehát mindenkor ellentétes. Az asztalon a (19) légütköző van elrendezve, mely a lengő emelő, által való szabadonbocsátás után leeső tár lökéseit fölfogja és enyhíti. Ezen légütlcöző dugatytyúja a (20) rúddal van ellátva, mely az asztalon keresztül lefelé nyúlik és leszorításánál az asztalon lengően ágyazott (21) emelő belső végével érintkezésbe kerül. Az emelő másik vége, mely az asztalon átnyúló (22) rúd alsó végével működik együtt, ezen mozgás által fölemeltetik. A (22) rúd fölső végén a (23) keresztrúd van elrendezve, mely a fölfelé irányuló (24) tűk egy sorával van ellátva. A (22) rudat a tűkkel együtt a (25) rúgó rendszerint alsó helyzetében tartja, melyben a tűk a (10) tömbök fölső lapjai alatt fekszenek. Ha a tűk a légütköző működtetése által fölemeltetnek, a tár alsó részébe érnek, a sötrék közé hatolnak és ezeket az elosztótűnek a tárba való belépésekor rögzítik. A tárba az önműködő (26) ejtősúly van beillesztve (4. és 5. ábra), mely a sörtékre támaszkodik és ezeket erősen összeszorítja, amikor a massza egyes rétege! a gép üzeme folyamán a tár alsó része felől kivétetnek. A súly a (27) lemezzel rúgósan van összekötve és a rúgóhatás alatt álló (28) kilincsekkel van ellátva. A kilincsnek a (2) oldalfalak (30) hornyaiban elrendezett (29) fogasrudakkal kapcsolódnak. Ezek és a kilincsek úgy vannak kiképezve, hogy a súlynak a tárban való lesiilyedését megengedik, fölfelé mozgását azonban nem. Ha a tár lesülyed, rázkódást szenved, melynek folytán a súly is alább esik, miközben a sörtéket a (10) tömbhöz szorítja. A súly a (31) futógörgökkel van ellátva, hogy a mozgásánál föllépő súrlódás csökkentessék. A belül fekvő (2) oldalfalon vízszintes