65010. lajstromszámú szabadalom • Gép kefék vagy effélék előállítására vagy kefeanyagcsomók készítésére
— 3 (32) vezetőrudak vannak elrendezve, melyeken az egyes rétegeket elkülönítő (34) tűt tartó (33) csúszka eltolható. A (34) tű (4—6. ábra) a tárba oldalt hatol be és pedig a (10) tömbök fölött oly magasságban, mely az elkülönítendő sörterétegnek megfelel. A tű úgy van alakítva, hogy a tömbökhöz szorított sörték közé könnyen belépni és azok egy részét elválasztani képes. Ha a tár fölemeltetik, a tű vele mozog és a tárban maradó sörték támaszát képezi. A tű alsó fölületén a (35) horonnyal van ellátva (6. ábra), mely a tű külső végétől annak csaknem belső végéig terjed. A rétegek kiemelését fégző fogó, a 9—12. ábrákon van föltüntetve és működési módja az 1. és 2. ábrából kivehető. A fogó a (36) csúszótömbből áll, mely az (A) asztalon áthalad és az asztal mentén eltolható. A tömb alsó oldalán a (37) fogasrúd és ezzel párhuzamosan az asztal állványán a (38) fogasrúd van elrendezve (1. ábra). A (39) fogaskerék mindkét fogasrúddal kapcsolódik és az alsó fogasrúdon való legördülése által a fölső fogasrudat és a (36) csúszótömböt eltolja. A (39) kerék mozgatása a (40) tolórúd által történik, mely a kerék középpontjában forgathatóan elrendezett (41) hüvelyen keresztülnyúlik és melyet az (E) tengelyre erősített (42) korong mozgat (2. ábra). A csúszótömb löketének mindkét végén a tár emelése közben rövid időre rögzítendő. Ezen célból a (40) rúdon a (43) ütköző csavaranyák a (41) hüvely végeitől oly távolságban vannak elrendezve, hogy a rúd mozgásának minden irányváltozásánál a hüvelyben rövid ideig szabadon csúsznak. A (36) csúszótömb mindkét vége fölső szélén a hosszirányban kinyúló (44) lemezzel van ellátva; ezek a lemezek képezik a fogók fölső pofáit. Mindegyik lemez alatt egy-egy (45) alsó pofa van elrendezve; ezen pofák föl- és alámozgathatók és ezáltal a fölső pofákhoz közelednek, illetve azoktól eltávolodnak. Az alsó pofák üregesek (11 ábra) és üregeikben a csúszótömbben vezetett (46) rúd eltolható. A (46) rúdhoz az alsó pofák rézsútos (48) hasítékain átnyúló (47) keresztpeckek vannak erősítve. A hasítékok a pofák oldalfalaiban vannak kiképezve és az egyik pofa hasítékai a másikéhoz képest ellentétesen dőlnek. A (46) rúd hosszirányú mozgásánál a (47) peckek az egyik alsó pofát emelik, a másikat pedig sülyesztik. A fölső pofa úgy van alakítva, hogy a (34) tű (35) hornyába ülik. A pofa a horonyba akkor lép be, ha a csúszótömb a tár felé mozog és a tűt a továbbmozgásnál a tárba bevezeti. Ha a tár fölemeltetik, a tű a pofát elhagyja és a tárral fölfelé mozog. A (33) csúszkához a (49A) kilincs van erősítve (1. ábra), mely a (44) lemez fölső oldalán kiképezett (49) vájatba (10. ábra) kapaszkodhat. Ha a tár szabadon engedésénél leesik, a (49A) kilincs a esúszótömbnek a tártól való eltávolodásánál a (49) vájatba lép és a tűnek a tárból való kihúzását létesíti úgy, hogy a sörték ismét a (10) tömbökre eshetnek. A tár elengedése akkor történik, ha a fogó a tártól eltávolodik. A csúszótömb másik végén lévő fogó ugyanúgy, de egy fél munkamenettel eltolva működik. Ez a fogó a tárat elhagyja, ha a másik abba belép és a sörteréteget, miközben a másik fogó záródik és egy leválasztott réteget megragad, bocsátja el. A fogók mindegyikének a hozzátartozó tömb végébe való belépésénél a (45) alsó pofa a (10) tömbök közé jut és a sörték alatt foglal helyet, míg a (44) fölső pofa a (34) tű belsejében egy sörteréteggel magasabban lép be. Ezután a (46) rudat hosszirányban eltoljuk, ami által az alsó pofa fölemeltetik és a közte és a fölső pofa között fekvő réteget beszorítja. Egyúttal a tár fölfelémozgása megkezdődik, ami által a sörték tömege a pofák között fekvő rétegtől elkülöníttetik. A (46) rúdnak a fogón túlnyúló végére forgathatóan van megerősítve az (50) kilincs, mely a fogó zárása közben a rúd mozgása által fölemeltetik, ezen helyzetében az alsó és