64916. lajstromszámú szabadalom • Súrlódási áttétel

_ 2 -gyűrűk számára azok eltolásánál vezetéket képezzenek. A (41) orsók (2. ábra) a két planétakeréktartót képező, öszetartozó (8, 9) és {10, 11) gyűrűt egymástól kellő távolságban tartja. A (13, 14)' golyós csapágyakban (1. ábra) nyugvó üreges (12) tengely a (15) és (16) karimákkal, a (17) persely a (18) és (19) karimákkal van ellátva. A kettős kúpalakú (20, 21) testeket a (22) golyóscsapágyak tartják, melyek a planétakeréktartókat képező (8, 9, 10, 11) gyűrűk (23) hasítékaiban vezettetnek (2. ábra). A külső (24, 25, 26, 27) gyűrűk közül a (24) és (25) gyűrűk a berendezés helytálló állványával, azaz a (32) tokkal ék és horony útján vannak összekötve, míg a (26) és (27) gyűrűk ugyanily összeköttetésben állnak a hengeres (33) haranggal, mely az ékelt (35) szíjkorongot tartó üreges (34) tengelyben folytatódik. A (25) és (26) gyűrűk kellő távolságát a {28) és (29) hengerek biztosítják* melyeket egymástól a .(31) gyűrűben ágyazott (30) golyósor választ el; a hengerek központos helyzete azáltal van biztosítva, hogy a (25, 26) gyűrűk beesztergált hornyaiba nyúlnak (1. ábra). A (2) tengely részben a (32) tokban, részben az üreges (34) tengelyben van ágyazva; ez a tengely viszont a helytálló állvány (36) golyós, csapágyában nyugszik. A nyomást a (36) golyós csapágyról az üreges (34) temgelyre a domború (37) lemezrúgó (Belevitte rúgó) viszi át; innen a nyomás a gyűrűknek, karimáknak és kettőskúpalakú testeknek adódik át úgy, hogy ezek a részek kellő súrlódást létesítő nyomással szorulnak egymáshoz. A rúgó feszültsége a (42) persely vagy tengely útján állítható be, melyet a helytálló (32) tokban be és ki lehet csavarolni. A (4) perselyt a (40) emelő és (39) villa segélyével működtetett (38) gyűrű útján a (3) tengelyen el lehet tolni. A berendezés működése a következő: A hajtóerő az (1) szíjkoronghoz és innen a (2) tengely, a (4) persely és az (5, 6) karimák útján a (8, 9) és (10, 11) planétakeréktartókhoz vezettetik. Ha a planétakeréktartók (

elforgattatnak, a kettőskúpalakú (20) testek a külső (24, 25) gyűrűkön gördülnek, ami által a (16, 19) karimák és ennek folytán a (15, 18) karimák is ugyanazon értelemben forgattatnak, mint; a planétakeréktartók. A következőkben a 3—5. ábrák kapcsán azt írjuk le, hogy a kettőskúpalakú testek, miközben a planétakeréktartók forgását követik és a (15, 18), valamint (26, 27) gyűrűkön gördülnek, miképen képesek ezen gyűrűket, aszerint hogy utóbbiak és a karimák a kettőskúpalakú testekhez képest mily helyzetet foglalnak el, az egyik vagy a másik értelemben forgatni vagy esetleg meg is állítani. A 3—5. ábrán világosság kedvéért minden sorozat kettőskúpalakú testeiből csak egy van föltüntetve, míg a gyűrűk, karimák és planétakeréktartók csak egy-egy vonallal vannak jelezve és ugyanazokkal a számokkal vannak megjelölve, mint az 1. és 2. ábrán látható megfelelő alkatrészek. Az egyes részek forgásirányát nyilak jelzik. Ha a (40) emelő útján a (4) perselyt vagy tengelyt és vele a (15, 16) karimákkal ellátott üreges (12) tengelyt oly helyzetbe toljuk, melyben a karimák és külső gyűrűk a kettőskúpalakú testek ugyanazon átmérőjén gördülnek, ami mindkét rendszernél egyidejűleg követlezik be, akkor a részek a 3. ábrán vázlatosan föltüntetett helyzetet foglalják el. Ha a (8) és (11) planétakeréktartók, melyekímindketten a (2) tengellyel szilárdan vannak összekötve, az (a) nyilak által jelzett irányban forgattatnak, a kettőskúpalakú (20) testek a (24, 25) gyűrűkön gördülnek és ezek által arra kényszeríttetnek, hogy ne csak a planétakerék|tartó forgását kövessék, hanem egyúttal a (b) nyilak által jelzett irányban saját tengelyük körül is forogjanak. Ezáltal a (19) karimák a (c) nyilak irányában oly sebességgel forgattatnak, mely részben a planétakeréktartó forgási sebességétől és részben attól a sebességtől függ, mellyel a kettőskúpaljakú (20) testek saját tengelyük körül forogr nak. A (16) és (19) karimákkal kölcsönös