64916. lajstromszámú szabadalom • Súrlódási áttétel

elforgást kizáró módon összekötött (15) és (18) karimák ugyanúgy forognak és a kettős kúpalakú (21) testeket arra kényszerítik, hogy saját tengelyük körül a (d) nyíl irányában forogjanak, még pedig oly sebességgel, mely részben a (15) és (18) karimák sebességétől, részben pedig a (11) planétakeréktartó sebességétől függ. Minthogy a (8) és (11) planétakeréktartók egymással a leírt módon öszsze vannak kötve úgy, hogy forgási sebességük egyenlő, követjkezésképen a (26) és (27) gyűrűknek átadott sebesség zérus, minthogy a (24) és (25) gyűrűk állnak és a két rendszer szimmetrikus. A (26) és (27) gyűrűkkel összekötött (35) szíjkorong tehát szintén áll és a részek leírt helyzetének a szabadonfutás felel meg. Ha a részek a (40) emelő útján úgy tolatnak el, hogy a 4. ábrán föltüntetett helyzetbe jutnak, akkor az (1) és (35) szíjkorongok. ugyanoly értelemben forgattatnák. A 4. ábrából kitűnik, hogy a kettőskúp.alakú (20) testek a (16) és (19) karimákon legkisebb, a (24) és (25) gyűrűkben pedig legnagyobb átmérőjükkel gördülnek, míg a kettőskúpalakú (21) testek legnagyobb átmérőjükkel a (15) és (18) karimákon, legkisebb átmérőjükkel pedig a (26) és (27) gyűrűkben gördülnek. Ha a plané|takeréktartót ugyanoly sebességgel és ugyanazon irányban forgatjuk, mint az első esetben, akkor a (20) testek a helytálló (24, 25) gyűrűkben való gördülésüknél saját tengelyük körül kisebb sebességgel forognak, mint előbb, minthogy az említett gyűrűkben most nagyobb átmérőjükkel gördülnek. Az a sebesség, mely a (20) testekről a (16) és (19) karimákra átvitetik, ennek folytán kisebb, mint az előző esetben és pedig egyrészt a kisebb forgási sebesség folytán, másrészt azért, mert a kettőskúpalakú (20) testek a (16, 19) karimákon kisebb átmérőkkel gördülnek. A (15) és (18) karimák tehát a (21) testeket saját tengelyük körül kisebb sebességgel forgatják, mint előbb és pedig részben a karimák kisebb sebessége következtében, részben pedig azért, meri a (21) testek legnagyobb átmérőjén gördülnek. A (21) testek viszont a (26) és (27) gyűrűkben legkisebb átmérőjükkel gördülnek; minthogy pedig a planétakeréktartó ugyanoly sebességgel forog, mint előbb, a (26) és (27) gyűrűk is elmozgattatnak, amennyiben a görgők lassú forgása folytán ezek által csak kevéssé tartatnak vissza. Ha a részeket a (40) emelő segélyével az 5. ábrán látható helyzetbe toljuk el, akkor a (20) testek, föltéve, hogy a planétakeréktartókat tovább is azzal a sebességgel és ugyanabban az irányban forgatjuk, mint előbb, a helytálló (24) és (25) gyűrűkben legkisebb átmérőjükkel gördülnek és saját tengelyük körül a legnagyobb sebességgel forognak. Minthogy ezek a testek a (16) és (19) karimák kerületén legnagyobb átmérőikkel gördülnek, ezek a karimák és következésképen a (15) és (18) karimák is a lehető legnagyobb sebességgel forgattatnak. Minthogy továbbá a kettőskúp alakú (21) testek a (15) és (18) karimákkal legkisebb átmérőjükön érintkeznek, arra kényszeríttetnek, hogy saját tengelyük körül a legnagyobb sebességgel forogjanak, míg annak követ* keztében, hogy a (21) testek a (26) és (27) gyűrűkön legnagyobb átmérőjükkel gördülnek, ezen gyűrűknek ellentétes értelmű sebességet kölcsönöznek és ez a sebesség nagyobb lesz, mint amilyennel a planétakeréktartó előreforgattatik. Az eredmény tehát az, hogy a (26) és (27) gyűrűk és velük a (35) szíjkorong is a (19) szíjkorong forgásával ellentétes irányban forognak. A 4. és 5. ábrán a legszélsőbb helyzetek vannak föltüntetve, melyeket a részek a 3. ábrán látható középhelyzétből az egyik vagy másik irányba való eltolás által fölvehetnek. Természetes, hogy a közbenső helyzetek mindkét forgásirányban az áttételi viszony közbenső értékéinek felelnek meg. A leírt berendezés csaknem minden oly esetben előnyösen használható, melynél arról van szó, hogy az erő egy erő-