64809. lajstromszámú szabadalom • Berendezés betűket író-, szedő- és öntőgépeken a sorok kiegyenlítésére

- 5 -végpontjával köti össze, mely egykarú emeltyű gyanánt a (85) csap körül foroghat és melyet a (74) elektromágnes ger-Jedésének megszűnése után a (87) rúgó a (88) ütközőhöz szorít. A (75) födőlemez ekkor normális helyzetében, van, mikor is a két (76) és (77) köralakú nyílás van a (37) lemez (38) leolvasó hasítéka mögött. Mihelyt azonban a (74) elektromágnes gerjesztetik és (80) fegyverzetét meghúzza, a (75) födőlemez a (87) rúgó hatása ellenében jobbra, „különleges" helyzetébe tolódik. Midőn a munkás új sorba kezd, a (30) tolóka a (33) ütközőhöz támaszkodik és a (40) tolóka, (62) kampós orrával, a (43) ütközőre fekszik. A (68) és (69) kontaktusok egymást érintik és a (73) jelzőlámpa égése jelzi a munkásnak, hogy a sor egyszerű spáciumokkal még nem egyenlíthető ki. Ha azonban a (30) tolókát a (34) papirszán annyira jobbra tolta és a (40) tolókát a (44) spáciumbillentyüt lépésenkint annyira balra mozgatta, hogy a (68) és (69) kontaktusok elválnak egymástól, tehát az áramkört megszakítják, a (73) jelzőlámpa elalszik és a (75) födőlemez, a (74) elektromágnes fölszabaduló (80) fegyverzetének hatása alatt, baloldali, azaz normális helyzetébe áll be. Ha be van végezve a sor, a munkás leolvassa a hiányzó hosszúság nagyságát és a spáciumok számát és ezeknek megfelelően bizonyos lyukszimbólumokat lyukaszt a papírszalagba. Ha a (73) jelzőlámpa fölvillant, ezeken kívül még egy kettős spáciumot jelző lyukszimbólumot is lyukaszt a munkás a szalagba. Ha pl. a sor végén a munkás tizenhét hosszegységnyi hiányzó hoszúságot és öt (V) spáciumot olvas le, csak ezen két mennyiségnek megfelelő lyukszimbólumokat kell a papírszalagba lyukasztania. Mert ekkor a (73) lámpa nem villan föl, minthogy, a bevezetésben említett föltevés szerint, mindegyik spácium négy-négy hosszegységgel hosszabbítható meg és a jelen példában csak 17:5=3% hosszegységgel való spáciummeghoszabbításra van szük-1 ség. Ha ellenben, ugyancsak tizenhét hosszegységnyi hiányzó hosszúságnál, csak három spácium lenne a sorban, a (73) jelzőlámpa fölvillanna és a (75) födőlemezt a (74) elektromágnes (80) fegyverzete „különleges" helyzetébe hozná, minthogy 17:3=5% hosszegységgel már nem lehet a spáciumokat meghosszabbítani, hanem csak négy hosszegységgel, a föltevés szerint. Ekkor tehát kettős spáciumok alkalmazására van szükség, azaz a sorban lévő három spácium helyett hat spácium alkalmazandó, miáltal a sor 3><2=6 hosszegységgel hosszabbíttatik meg és ezzel a hiányzó hosszúság 17—6--11 hosszegységnyire rövidíttetik még. Ezen, tizenegy hosszegységnyi hiányzó hosszúság azután a hat spáciumra osztandó el, ami a gép egyéb berendezései segélyével van lehetőv^téve. A munkásnak tehát most a (11) és a (VI) számjegyeknek megfelelően, melyeket a szerkezet közvetlenül elolvasni enged és ezenkívül a kettős spáciumoknak megfelelően kell lyukszimbólumokat lyukasztania a szalagba. Az írógép ama berendezései, melyeknek segélyével elérjük, hogy az írásműnek a lyukasztott szalag segélyével való, másodszori végleges leírásakor két-két szó közt egy helyett két spácium keletkezzék, valamint hogy mindegyik spácium a hiányzó hosszúságnak a spáciumok számával való elosztásából származó hányados mértékével meghoszabbíttassék, itt nincsenek ismertetve, minthogy erre a találmány tárgyának megvilágításához nincs szükség. Hogy a jelző berendezést ismét kezdeti helyzetébe hozzuk vissza, az (56) billentyűt, mely egyszersmind a papirszán viszszahúzására szolgáló billentyű gyanánt is lehet kiképezve, lenyomjuk. Az (51) és (54) kilincsek ekkor kiemelkednek a (40) tolóka (52) fogaiból és e tolókát a (42) rúgós dob kezdeti helyzetébe húzza vissza. A (30) tolóka a (34) papirszánnal együtt szintén kezdeti helyzetébe mozog vissza és ezzel a jelző berendezés az új sor számára ismét munkaképes.