64809. lajstromszámú szabadalom • Berendezés betűket író-, szedő- és öntőgépeken a sorok kiegyenlítésére

— 6 — A 6. ábrán, a „kettős spácium" jelzés és a (75) födőlemez függősége a két tolóka egymáshoz képest való eltolódásától, mechanikus eszközökkel van létrehozva. Az előbbi (30) tolókának megfelelő (30') tolóka baloldalán, fönt, egy (90) csapot hord, mely körül egy (91) szögemeltyű foroghat. E szögemeltyű a (30') és (az előbbi (40) tolókának megfelelő) (40') tolóka egymásfelé való eltolódásakor, melynek egy pillanata van a 6. ábrán föltüntetve, a nehézségi erő hatása alatt egy a (30') tolókán lévő (94) ütközőhöz támaszkodik. A (91) szögemeltyű két végpontján egy-egy (92) és (93) csiga van ágyazva. Mikor a (30') tolókát a (34) papirszán jobbra tolja, a (93) csiga egy (94') sinen gördül végig, melynek (95) és (96) végpontjai két (97) és (98) szögemeltyühöz vannak csuklósan erősítve. E szögemeltyűk a (105) és (106) forgáspontok körül forognak és másik, (99) és (100) végpontjukon egy (101) sín segélyével egymással össze vannak kötve. A (97) és (98) szögemeltyűk és a (94') és (101) sinek emeltyűparallelogrammot képeznek. Ha a (30') és (40') tolókák mellső élei egymáshoz közelednek, a (40') tolóka (102) ütköző éle a (92) csigához ütközik és ezzel a (91) szögemeltyű helyzetét megváltoztatja. Amint az a 7. ábrán látható, a (92) csiga most a (40') tolóka fölső élén gördül végig, a (93) csiga pedig megemelve tartja a (94') sint, melyen egy (103) födőlemez van elrendezve. A 6. ábrán látható helyzetben ezen (103) födőlemez egy (104) jelzőtáblát tesz szabaddá, mely helytállóan van az írógép állványán megerősítve és „kettős spáciumok" fölírást hord. Ha azonban a (94') sin, amint az a 7. ábrában látható, fölső helyzetében van, a (104) jelzőtáblát a (103) födőlemez eltakarja. A munkás ekkor fölismeri ezen, hogy a sor egyszerű spáciumokkal is kiegyenlíthető. Ha a (94') sint a (93) csiga megemeli, egyidejűleg a (101) sin is balra eltolódik. E sin ekkor a (75) födőlemezt is, mely reá van erősítve magával viszi és normális helyzetébe állítja el. A 8. és 9. ábrákon látható harmadik fogantosítási alak az előbbiektől mindenekelőtt a hiányzó hosszúság skálájának elrendezésében különbözik. E skála egy (160) tolókán van elrendezve, mely a (166) vezető léceken vízszintes irányban eltolható. A (160) tolókát a rajta megerősített (164) zsinór és a (165) rúgós dob rendszerint a (162) ütközőhöz nyomja. A (161) papirszán azonban, midőn véghelyzetéhez közeledik, a (160) tolókába ütődik és azt jobbra eltolja. A papirszán véghelyzetét a (163) ütközőbe szabja meg. A (160) tolóka skálája a hiányzó hoszszúság jelzésére szolgáló öt számsorból áll, és pedig: egy-egy számsorból a sorban lévő egy bizonyos spáciumszámnak megfelelően. A spáciumok száma, melyre az egyes számsorok érvényesek, a (160) tolóka jobb oldalán római számokkal van jelezve. Ezen foganatosítási alaknál csak a sor első öt spáciumát számláljuk; ha több spáciumot kell számlálni, a (160) tolókán további számsorokat kell elrendezni. Azon számjegyet, melyet a munkásnak leolvasnia kell, egy (167) tolóka (168) mutatója jelzi. E tolóka egy (169) vezetékben függélyes irányban eltolható. Ha pl. egészen lent áll e tolóka, a (168) mutató az (Y) számsor valamelyik számjegyére mutat, mely az illető hiányzó hosszúságot jelzi. Ha emellett a (160) tolóka még (162) ütközőjéhez is támaszkodik, a (168) mutató a (20) számjegyre mutat, azaz a legnagyobb, még megmért hiányzó hosszúságnak megfelelő számjegyre. Ha a (161) papirszán a (163) ütközőt elérte, a (168) mutató a (0) számjegyre, azaz a null hiányzó hosszúságának megfelelő számjegyre mutat. A .(167) tolóka egy sor megkezdésekor, a (170) rúgó hatása alatt (179) ütközőjével, a (169) vezetékhez támaszkodik, mikor is a (168) mutató a skálán túlra mutat. A (167) tolóka fogazással van ellátva, melybe egy helytállóan ágyazott (171) és egy mozgathatóan ágyazott (172) kilincs kapaszkodik. A (175) spáciumbillentyü lenyomásakor, a (172—178) mechaniz-