64809. lajstromszámú szabadalom • Berendezés betűket író-, szedő- és öntőgépeken a sorok kiegyenlítésére

A mellékelt rajzon a találmány tárgyának több foganatosítási példája van bemutatva, és pedig: az 1. ábra, egy irógép papirszánjávai kapcsolatban, a hiányzó hosszúságnak és a spáciumok számának föltüntetésére szolgáló szerkezet egyik foganatosítási alakjának vázlatos ábrázolása, a 2—5. ábrák ennek egyes részei, nagyobb léptekben, a 6. és 7. ábrák egy második foganatosítási alakot ábrázolnak, a 8. ábra egy harmadik foganatosítási alakot tüntet föl, a 9. ábra a 8. ábrán látható foganatosítási alakhoz való javított skálát mutat végül a 10. és 14. ábrák a találmány tárgyának egy negyedik fogantosítási alakját ábrázolják, mimellett a 10. ábra elülnézet, a 11. ábra a 12. ábra C—D vonala mentén vezetett metszet, a 12. és 13. ábrák keresztmetszetek és a 14. ábra a skala síkba fejtése. Az 1—5. ábrákon látható foganatosítási alak olyan írógép számára van tervezve, melynél mindegyik spácium két hosszegységre (betütávolságra) terjed és a sor kieg'yenlíthetése céljából négy hosszegységgel hosszabbítható meg. A legnagyobb hiányzó hosszúság, melyet a munkásnak hagyni szabad, húsz hosszegységnyi. A sor végén a hiányzó hosszúság nagyságát a hiányzó hosszúságot mutató (30) tolóka jelzi. E tolóka vízszintes irányban eltolható, nyugalmi helyzetében azonban egy (33) ütközőhoz támaszkodik. Egy (31) zsinór, melyet egy (32) rúgós dob föltetekercselni igyekszik és mely a (30) tolóka egy (39) csapján van megerősítve, a (30) tolókát ezen nyugalmi helyzetében igyekszik tartani. A (34) papirszán, mihelyt húsz hosszegységnyire közeledett véghelyzetéhez, a (30) tolóka egy (35) orrához ütődik és ezt e pillanattól kezdve magával viszi,' míg a (36) ütközőhöz nem ütközik, mely annak mozgását határolja. Amint az a 2. ábrából látható, a (30) tolókán (0—20) számjegyek vannak egy víszintes sorban elrendezve. E számsor az ábrán (C)-vel van jelölve. Az 1. ábrán a (30) tolóka ezen vízszintes számsora egyszerű vonalkákkal van jelezve. Egy (37) lemez, mely az 1. ábrán eltörve van rajzolva, az 5. ábrán azonban egészben be van mutatva, a (30) tolóka előtt helytállóan van elrendezve és egy függélyes (38) leolvasó hasítékkal bír, mely mögött a számjelzések jelennek meg. Ha a (34) papirszán, egy sor írása közben, a (30) tolókával éppen érintkezésbe jön, utóbbi tehát még kezdeti helyzetében áll, a (38) leolvasó hasíték mögött a (C) számsor (20) számjegye látható, ami annyit jelent, hogy a sor ekkor még húsz hosszegységgel rövidebb, mint kellene. Viszont: ha a (34) papirszán a (36) ütközőig jutott, a (38) leolvasó hasíték mögött a magával vitt (30) toló (o) számjegyét teszi láthatóvá, azaz a hiányzó hosszúság null, tehát a sor az előírt hosszúsággal bír. A (30) tolóka többi, (D, E, F, G) vízszintes számsorai azon hiányzó hosszúságokat jelzik, melyekkel a sor akkor I bírna, ha azt kettős spáciumokkal írnók, és pedig a (D) számsor olyan sorra vonatkozik, melyben csak egy spácium van. Ha ezt megkétszerezzük, a hiányzó hoszszúság egy spácium hosszúságával lesz rövidebb. Ezért a (D) számsor számjegyei egy spácium hosszúságával, tehát két hosszegységgel alacsonyabb értékűek a (C) számsor felettük lévő megfelelő számjegyeinél. Az (E) számsor a hiányzó hoszszúságot kettős spáciumoknál azon esetre adja meg, midőn a sor két spáciumot tartalmaz. Ha ezeket megkétszerezzük, a hiányzó hosszúság két spácium hosszúságával, azaz négy hosszegységgel lesz rövidebb. Az (E) számsor számjegyei tehát négy hosszegységgel alacsonyabb értékűek a (C) számsor megfelelő számjegyeinél. Azonos módon, az (F) és (G) számsorok három és négy spáciummal biró sorokra érvényesek. Minthogy, mint föntebb említettük, egyegy spácium legföljebb négy-négy hosszegységgel hosszabbítható meg, csak egy