64809. lajstromszámú szabadalom • Berendezés betűket író-, szedő- és öntőgépeken a sorok kiegyenlítésére

spáciummal biró sornál négy hosszegységnyi hiányzó hosszúság még kiegyenlíthető. Kettős spáciumok tehát itt nem jönnek figyelembe. Ez okból a (D) számsor számjegyei csak a (C) számsor (5) számjegye alatt kezdődnek. Épp így az (E, F és G) számsorokban csak azon számjegyek vannak föltüntetve, melyek tényleg használtatnak. Ha a munkás a sor végén azt látja, hogy a sor nem egyenlíthető ki és hogy ezért a spáciumok megkétszerezendők, azon hiányzó hosszúságot, mely kettős spáciumok esetén fönmaradna, a (D, E, F), illetőleg (G) számsorokon leolvashatja. Ha csak egy spáciummal bír a sor, a munkás a (D) számsornak a (38) leolvasó hasíték mögött mutatkozó számjegyét olvassa le, míg a sorban két spácium esetén az (E) számsorát s. i. t. Hogy azonban a munkást ezen kiválogatással járó fáradság alól fölszabadítsuk, a találmány szerint olyan berendezésről is gondoskodtunk, melynek segélyével a tekintetbe nem jövő összes számjegyek mindig elfödetnek. E berendezés a spáciumot jelző (40) tolóka különleges kiképzésében áll. Amint az az 1. ábrán látható, a (40) tolóka a (30) tolóka előtt foglal helyet úgy, hogy azt részben elfödi. A (40) tolóka (62) kampós orrán egy (41) zsinór van megerősítve, melyet egy (42) rúgós dob föltekercselni igyekszik. A (40) tolóka kezdeti helyzetében a (62) kampós orr a (43) ütközőhöz támaszkodik. A (40) tolóka egy-egy spácium létesítésekor mindig egy-egy fogosztással, iletőleg egy-egy lépéssel tovább tolódik, mely lépések mindegyike a (30) tolóka skálája négynégy hosszegységének felel meg. A rajzon föltüntetett foganatosítási alaknál ezen eltolódás közvetlenül a (44) spáciumbillentyű hatása alatt történik. E billentyű egy háromkarú emeltyű (45) karjának szabad végén van megerősítve, mely emeltyű másik, (46) karja a papirszán tovamozgatására szolgáló szerkezetet működteti; e szerkezet a találmány szempontjából nem bír fontossággal. A (49) rúgó, mely az emeltyű (46) karját az (50) ütközőhöz szorítja, az emeltyűt nyugalmi helyzetében fogva tartja. Az emeltyű harmadik, (47) karjának (471

) szabad végében egy (51) kilincs van forgathatóan ágyazva, mely a (40) tolóka alsó szélén lévő (52) fogazatba kapaszkodik. Ha a (44) spáciumbillentyűt lenyomjuk, az (51) kilincs a (40) tolókát egy fogosztással tovább tolja. Új helyzetében a (40) tolókát az (54) kilincs tartja fogva, mely az (55) csapágyban forgathatóan van ágyazva. Ha a (40) tolókát nyugalmi helyzetébe kell visszavinni, az (56) billentyűt nyomjuk le. E billentyű egy kétkarú emeltyű egyik* karjának végére van erősítve, mely emeltyű az (57) csap körül forgathatóan van ágyazva. Az emeltyű egyik (61) karján az (58) vonórúd van csuklósan megerősítve, mel^ az (54) kilincs (59) peczkébe kapaszkodik. Az emeltyű másik, (60) karja úgy van meggörbítve, hogy fölfelé mozgásakor az (51) kilincs (53) hátulsó nyúlványát is magával viszi. A 3. ábrán a (40), tolóka, nagyobb léptékben, külön is ki van rajzolva. E tolókán az (A) számsorban (0—VIII) római számjegyek vannak elrendezve, melyek egyszerű spáciumokhoz való értékeket képviselnek és a (40) tolóka lépésenkint való eltolódásakor sorjában a (38) leolvasó hasíték mögött jelennek meg. Alattuk, a (B) számsorban, kétszeres értékű római számjegyek vannak elrendezve; ezek kettős spáciumokra érvényesek. A (40) tolóka továbbá egy hosszú (63) hasítékkal bír, mely a (30) tolóka (C) számsorának számjegyeit láthatóvá teszi. Az (I) számjegy alatt továbbá a (40) tolólián egy (64) nyílás van hagyva úgy, hogy azon keresztül a (30) tolóka (D) számsorának egy számjegye válik láthatóvá. A (II) számjegy alatt a (40) tolókán egy (65) nyílás van elrendezve, mely a (30) tolóka (E) számsorának egy számjegyét teszi láthatóvá; hasonló módon: a (40) tolóka (66) és (67) nyílásai, melyek a (III) és (IV) számjegyek alatt vannak elrendezve, a (30) tolóka (F), illetőleg (G) számsorá-