64790. lajstromszámú szabadalom • Pótellenállás elektromos lámpákhoz
Megjelent 1914. évi jttlius hó 25-én. _ MAGY. gjW KIR. SZABADALMI Jgljra HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 64790. szám. VII/h. OSZTÁLY Pótellenállás elektromos lámpákhoz. HEINS WILHELM MÉRNÖK KIELBEN. A bejelentés napja 1913 április hó 10 ike. Oly világítási telepeket, melyeknél a lámpák sorba vannak kapcsolva, mostanáig úgy képeztek ki, hogy minden egyes lámpához, illetve összetartozó lámpacsoporthoz az illető lámpával, illetve lámpacsoporttal párhuzamosan egy fojtótekercset kapcsoltak, hogy a lámpák vagy azok egyikének használhatatlanná válásakor a hozzátartozó csoporthoz az áram a fojtótekercsen át vezettessék, induktív ellenállás csak váltakozóáramnál jöhet tekintetbe, egyenáramnál azonban nem. Ezen rendszernek az a hátránya van, hogy az áramfogyasztást a minden egyes lámpával párhuzamosan kapcsolt tekercs lényegesen növeli. Egy másik ismert rendszert az jellemzi, hogy minden egyes lámpához, illetve lámpacsoporthoz párhuzamosan egy papirtárcsára szoruló rugalmas kontaktuskar alkalmazása mellett pótlámpát kapcsoljak. Ha a főlámpa fölmondja a szolgálatot, az áram a párhuzamos vezetéken halad át, a papírlapot átégeti és a pótlámpa lép működéibe. Ilyen átütőbiztosítókkal ellátott telepek szintén csak váltakozóáramnál alkalmazhatók, egyenáramnál nem. I Végül ajánlották már másodrendű ve- | zetőknek, tehát negatív temperatura- j koefficienssel biró anyagoknak, pl. szilíciumnak, antimonnak, szénnek minden egyes lámpával párhuzamosan való kapcsolását oly módon, hogy ha a iámpa fölmondja a szolgálatot, a másodrendű vezető fölmelegszik és vezető gyanánt hat. Kitűnt azonban, hogy az eddig alkalmazott másodrendű vezetők a sorozat többi lámpájának elalvását nem képesek megakadályozni. Ezenfölül az áramveszteség meglehetősen nagy és a lámpa világítóereje is károsan befolyásoltatik. Az eddig használatos másodrendű vezetők helyett a találmány értelmében minden lámpához, illetve összetartozó lámpacsoporthoz egy-egy karborundumellenállás van párhuzamosan kapcsolva. A karborundumnak ellenállásként való fölhasználása az elektrotechnikában magában véve ismeretes, azonban csak oly esetekben, amikor vízellenállások helyettesítéséről, pl. alacsony feszültségű hálózatokat a földdel állandóan összekötő vízsugárföldkapcsolók vagy szikralevezetőkkel kapcsolatban túlfeszültségi biztosítók stb. pótlásáról van szó. Ezen ismert fölhasználási módoknál több, körülbelül 150 m;/m. hosszú karborundumrúdat kell egymásután elrendezni. Szerieszbe kapcsolt lámpáknál vagy
