64790. lajstromszámú szabadalom • Pótellenállás elektromos lámpákhoz

lámpacsoportoknál a karborundumpótellenállással végzett kísérletek azt mutatják, hogy az eddig szükséges váltakozóáram helyett minden tetszőleges áramnem, tehát egyenáram is, valamint tetszőleges feszültség, különösen az ismert rendszereknél nem minden további nélkül alkalmazható alacsony feszültség is tekintetbe jöhet. A tetszőleges áramnemeknél és áramerősségeknél való használhatóságból következő előnytől eltekintve a találmány tárgya az ismert rendszerekkel szemben lényeges árammegtakarítást tesz lehetővé. Kitűnt, hogy addig, amíg a lámpa üzemképes, a karborundumellenállássál ellátott párhuzamos áramkörön gyakorlati értelemben tekintetbe vehető árammenynyiség nem folyik át, tehát a telep hatásfokra rendkívül kedvező. A karborundum azon jelentékeny előnye a többi másodrendű vezetővel szemben, hogy ha valamely lámpa a szolgálatot fölmondja, a sorozat többi lámpája változatlan világítóerővel ég tovább, azzal magyarázható meg, hogy a siker nemcsak a másodrendű vezetők negatív temperaturkoefficiensén alapszik, hanem azon is, hogy az áramáthaladásnál bizonyos mértékű összesülés is keletkezik úgy, hogy a karborundum részecskéi az áram áthaladásánál jó vezető úttá tevődnek össze és mihelyt az áram útja ismét a lámpán vezet keresztül, önmaguktól ismét áthélyezkednek. A karborundum nagysága, különösen vastagsága a lámpától függ, melyhez a karborundumellenállás párhuzamosan van kapcsolva. Kísérletek mutatták, hogy a más berendezéseknél használt karborundumrudakkal szemben elegendő a karborundumot korong- vagy lencsealakban alkalmazni. A csekély térszükséglet és a sajátos alakítás a lámpával kapcsolatos terelést megkönnyíti úgy, hogy az egész berendezés olcsóbbá válik. A mellékelt rajzon a találmány tárgya több példaképen vett kiviteli alakjában van föltüntetve. Az 1. és 2. ábra az egyik kiviteli alakot mutatja vázlatosan, a 3. és 4. ábra egy további elrendezése, az 5. ábra a telep kapcsolási vázlata, a 6. ábra a pótlámpának a karborundummal kapcsolatos szerkezeti kiképzése. Az 1. és 2. ábra a (c) lámpáknak az (a) vezetékben való szerieszelrendezését mutatja, míg a (b) vezeték a központhoz vezet vissza. Minden egyes lámpával vagy lámpa csoporttal párhuzamosan egy (d) vezeték van elrendezve, melybe az (e) karborandumellenállás van kapcsolva. Az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (ti) vezetékcsatlakozások megerősítő kapcsai a karborundumon közvetlenül egymással szemben fekszenek, míg a 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a csatlakozóvezetékek a peremek ellentétes végeihez kapcsolódnak. Az (e) karborundumtest rúdnak, tárcsának, lencsének vagy hasonlónak lehet kiképezve. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a lencsealakban kiképezett karborundumtest két (f) kontaktus közé van kapcsolva ,melyek közül az egyik a (g) rúgó hatása alatt áll. A 4. ábra szerinti kiviteli alak oly mődon van kiképezve, hogy az (e) karborundumtest egy dugóba van* bekapcsolva, mely megfelelő szerkezeti kiképzés mellett a hozzátartozó (c) lámpa foglalatával összeköttetésbe hozható. A karborundumtesthez kétoldalt az (f) fémlemezek támaszkodnak, melyek a (h) csavardugó és az (i) csavaranya által egymásra szoríttatnak. Ahelyett, hogy a karborundumot rúgóhatás alá helyezzük, egyszerűen azáltal létesíthetünk rugalmas ágyazást, hogy a vezetékcsatlakozásokat közvetlenül a karborundumellenállásba' vezetjük be. A karborundumnak az áramáthaladás következtében való fölmelegedésekor a beágyazott elektródák is fölmelegednek és kitágulnak. Ez az elrendezés külotííjsen olyan kiviteli alakoknál fontos, me-