64780. lajstromszámú szabadalom • Önműködő stabilizáló egyfödeles repülőgép

— 2 -vízszintes fölületével (3, ábra) körülbelül 15»-u szöget képeznek. A fölületek alsó oldala által a középső váz oldalaival képezett (d, A, D) szög koncentrálószögnek neveztetik. Ezeknek a fölületeknek célja az, hogy az alattuk lévő légáramlatot az (A, E, B, F) irányban (2. ábra) koncentrálják. Ezek a fölületek élőiről hátrafelé terjedő irányban 10»-u beesési szöggel lejtenek, hogy oly fölhajtóerőt kapjunk, mely kisebb a mótor súlyánál és hogy a légáramlat által főleg egy a gép hosszirányú stabilizálására kedvező támasz-, ponthelyzetet kapjunk. A vezetőf ölül eteknek nevezett (C, D, K, L és G, H, I, J) fölületek az (A, B, C, D és E, F, G, H) koncentrálófölületekkel 10»-u szöget képeznek (3. ábra). A vezetőfölületek ezen szöghelyzete megakadályozza, hogy a koncentrálófölületek alá lépett légáramlat oldalt (C, D és H, G) felé (1. és 3. ábra) elillanjon. Ezáltal a hátrafelé, a tartófölületek alá vezetett légáram dinamikus támasztóhatását tökéletesen hasznosítjuk, mire a légáram „tőáram" gyanánt hátrafelé kerül és az (M, N, O, P és Q, B, S, T) tartó fölületek (1. és 3. ábra) alatt, — melyek a készülék és a röpülök súlyának tartására szolgálnak — koncentrálódik és így hasznosíttatik. Ezek a tartófölületek a hosszirányban körülbelül 5»-u beesési szöggel birnák. Épígy a tartófölületeknek (M, N, O, P és Q, B, S, T) fölületei a harántirányban körülbelül 20-u szöget zárnak be az (a, b) váz (3. ábra) fölső szélén átmenő vízszintes síkkal. A koncentrált légáramlat reakciója, amikor a tartófölületek alsó oldalán is érvényesül, az oldalt fekvő légáramlatot is magával ragadja, amikor ez az említett fölületekbe ütközik. Az utóbbi légáramlat e helyen a leírt módon koncentrált légáramlat által, az utóbbi nagyobb sebessége következtében fogvatartatik és így megakadályozza, hogy ez a légáram az (O, P és S P) oldalirányban túlságos gyorsan tovaáramolj ék. Ily módon ez légáramlatnak egész dinamikai támasztóereje a tartófölületek nyomóközéppontjában jut érvényre és a reakció által a kívánt mértékben a gépsúly stb. emelésére, valamint a tartófölületeknek és a gépnek hosszirányú stabilizálására (M, Q, N, B, 2. ábra) hasznosíttatik. A gépnek előre vagy hátra való billenés ellen való hosszirányú stabilizálása azáltal biztosíttatik tökéletesen, hogy a röpülőgép (a, b, d) vázának hátsó végén két, vezető-, nyomó- és stabilizálófölület gyanánt tekintendő (U, V, X, Y és U2, Y2, X2, Y2) fölület (1. ábra) van elrendezve. Ezen fölületek mindegyike két különböző hajlású részből áll. Az (U, V, X, Y) fölület a vízszintes, a középváznál fekvő (U, V, X) részből és a ferde, a vízszintes rész melső éléhez csatlakozó (U, X, Y), (illetve U2, X2, Y2, 8. ábra) részből áll. Ezen két rész körülbelül 30-u szöget zár be egymással. A ferde fölületrész oly célból alkalmaztatik, hogy a melső vezetőfölületek által előállított „tőáramlás" utolsó áramlásai fölfogassanak, mely tőáramlás a tartófölületeknek szélső (M, O, R, S) éleitől hátrafelé halad. A „tőáramlás" áramai a hátsó vezető- és stabilizálófölületek segélyével arra használtatik, hogy a gép hosszstabilizálása tökéletesíttessék. Ez a légáramlatnak a ferde (U, X, Y és U2, X2, Y2) fölületeken való állandó súrlódása által történik, miáltal a gép hátsó vége változatlanul vízszintesen tartatik, tekintet nélkül arra, hogy a géppel ferdén fölfelé vagy lefelé haladunk-e. Ezen fölület lejtőssége által a vízszintes (U, Y, X), illetve (U2, V2, X2) fölület alatt úgyszólván légritkítás lép föl, ami azt eredményezi, hogy a vízszintes fölületre fölülről ható nyomás a gép hátsó végét a rendes vízszintes helyzet alá igyekszik sülyeszteni. Ez az oka annak, hogy a ferde fölületre következő fölület vízszintesen fekszik, minthogy fölső fölülete már alig lép érintkezésbe a tőáram áramlásával, míg alsó fölületére alulról fölfelé irányuló reakció hat, melyet azon légáramlat állít elő, amelyik a ferde fölülettől való elterelés által képződik, miért is kompenzálóan hat.