64780. lajstromszámú szabadalom • Önműködő stabilizáló egyfödeles repülőgép
A gép minden sebességénél tehát a reakció az előállított központos légáramlathoz képest a sebességgel mindig arányosan kiegyenlíttetik és pedig a légáram sebessége által, akár elölről, akár hátulról éri a légáramlat a röpülőgépet. A légáramlatnak a ferde fölület alsó oldalára való behatása és az ebből eredő, a vízszintes fölület belső oldalára ható reakció az (U, U2) egészen (II, 12) emeltyükarral a koncentrálófölület nyomóközpontjának vonalában, illetve az (U, U2) egészen (Yl, Y2) emeltyűkarral {1. ábra) a tartófölületek nyomóközpontjában hat, hogy ily módon a gép hosszstabilitásának önműködő fönntartásához a szükséges erőhatás létesíttessék. A különböző fölületeknek fönt leírt kölcsönös működéseiből könnyen kitűnik, hogy miképen történik a gép önműködő hosszstabilizálása. Az egyfödelű röpülögépnek leírt szerkezete ebben tér el teljesen az összes eddig létező egyfödelű gépektől, melyeknél eddigelé a találmány szerinti koncentrálófölületek, stabilizálófölületek vagy koncentralószögek és stabilizálószögek nem alkalmaztattak. Az ismert repülőgéptípusoknál csupán egy nyomóközéppont létezik a tartófölületek alatt. Ezzel szemben a találmány szerinti röpülőgép három nyomóközépponttal bír. Az elsőt a koncentrálófölületek alatt lévő nyomóközéppont képezi, a második a tartófölületek alatt fekszik és a harmadik a hátul fekvő stabilizálófölületek alatt képeztetik. A két először említett nyomóközéppont a legfontosabb, minthogy azokra a motornak, a gépnek, a röpülőknek és az öszszes más terheknek súlya szétoszlik. Három nyomóközéppont jelenlétének fontossága érthető lesz, ha oly emeltyűkart képzelünk el, mely két támaszpontra fekszik föl, hogy a két támaszpontok között vagy a támaszpontokon fekvő súlyt tartson, mimellett azonban a súlyok egyike a támaszponton kivül fekszik és a másik súly által egyensúlyban tartatik. Egy ily emeltyű sokkal stabilabb, mint egy oly emeltyű, mely csak egyetlen támaszponttal bír és melynél a két súly a támaszpont két oldalára van elosztva, hogy az egyensúly helyreállíttassék. Az első esetben nagy erőre lenne szük-' ség az emeltyű billentésére, míg a második esetben e célra már egy kis erő is elegendő. A harmadik nyomóközéppont két központra oszlik szét, melyek közül az egyik a ferde fölületen van és a gép hátsó részét emelkedésnél vagy leszállásnál vízszintesen tartja, míg a másik a vízszintes fölület alatt fekszik és az első kompenzálását képezi. A gépnek az oldalirányú billenést és a szárnyak lecsúszását megakadályozó oldalstabilizálása a következőképen éretik el: Az (A, B, C, D és E, F, G, H) koncentrálófölületek (1. ábra), mint említettük, 15»-u hajlással birnak. Tegyük föl, hogy az egyik fölületet, és pedig a fölület fölső oldalát széllökés éri, mely az ebből eredő nyomóhatás által a gépet többé vagy kevésbbé oldalt dőlt helyzetbe hozza, miáltal a súlypont eltolódik úgy, hogy a súlypont a közönséges röpülőgépszerkezeteknél nem foglalhatja él ismét önműködően a régi helyzetet. Ez az eset a találmány szerinti röpülőgépnél nem következhetik be épúgy, mint ahogy a tartófölületeken való lecsúszás sem állhat elő, amikor ívben egy a gép sebességéhez képest erős hajlással röpülünk. A koncentráló fölületre ható légnyomás a röpülőgép vázának az illető koncentrálófölületen lévő hosszfölületére is behat. A koncentrálófölület két fölső oldalába ütköző légáramlat azon tartófölület alsó oldalára is érvényesül, mely ugyanazon oldalon fekszik, mint a két említett fölület. Minthogy a tartófölület a harántirányban 20»-u emelkedő hajlással bír, ennek folytán a szél fölfogása kedvezően befolyásoltatik, míg a koncentrálófölület lefelé lejtő 15»-u hajlássál bír és fölületét a szél elé tartja. Emellett a tartófölület a koncentrálószárnyak két egyesített fölületével egyenértékű. A koncentrálófölüle-