64521. lajstromszámú szabadalom • Menetirányjelző készülék automobilokhoz és más effélékhez

— 4 -mimellett az (56) rúgó az (54) kéziemeltyü mellső végét megemelni iparkodik. Az emeltyű, ezen mozgás határolása céljából, pl. hátsó végén az (58) ütközővel van ellátva, mely az emeltyű bizonyos helyzetében az (55) szemölcshöz szorul, vagy más módon fekszik föl. Az (54) kéziemeltyü az (57) fogantyúval bír és az (59) nyúlványokkal van ellátva, melyeken a (60) nyelvek vannak forgathatóan megerősítve. E (60) nyelveket másik végükön a (61) rúgó köti egymással össze úgy, hogy azok rendszerint a 6. ábrában látható helyzetben maradnak. E helyzetben a nyelvek és az (54) kéziemeltyü hézagot határolnak, melyben a kormánykerék egyik (35) küllőjéből lenyúló (62) pecek vagy ütköző foglal helyet. Ha a kormánykereket forgatjuk, akkor a körívek, melyeken a (62) pecek és a kéziemeltyű vége mozog, egymástól jelentékenyen eltérnek. Ha a kormánykereket abban az állásban forgatjuk, melyben a (62) pecek a (60) nyelvek között van {6. ábra, teljesen kihúzott állás), akkor a kormánykerék magával viszi a kéziemeltyűt mindaddig, míg a (62) pecek el nem hagyja a (60) fülek közötti teret (szakadozott vonalakkal föltüntetett állás a 6. ábrán). A jelzőkészülék mozgását tehát a kormánykerék forgásának első része idézi elő és a kormánykerék bizonyos meghatározott elfordulási szög után többé nem befolyásolja a jelzőt. A (62) pecek a kéziemeltyűtől eltávolodik és azt nyugalomban hagyja. Ha a (62) pecek a kormánykerékkel visszatér, az ismét behatol a (60) nyelvek -közé, mert azokat a (61) rúgó hatása ellenében forgathatja, hogy kívülről a nyelvek közé jusson; az utóbbiakat azonban kifelé nem forgathatja, ha köztük foglal helyet. Ha valamely időpontban a kocsi fordulata előtt akarunk figyelmeztető jelet adni, akkor a kéziemeltyű (57) fogantyúját annyira lehúzzuk, hogy a (60) nyelvek a (62) pecek ható köréből kijussanak, amikor is a kéziemeltyűt magában forgathatjuk a kívánt oldal felé. Az (52) tartón tetszőleges, az ábrán föl nem tüntetett ütközőket alkalmazhatunk, melyek a kéziemeltyű forgását mindkét oldal felé határolják. Abban az esetben is, midőu a figyelmeztető jelet a kéziemeltyűvel előzőleg külön adtuk meg, a (62) pecek a kanyarodás befejezése után a kormánykerék visszatérésekor ismét a (60) nyelvek közé jut és ily módon önműködően tér vissza a középállásba. Ha a kormányrudat helytálló (36) hüvely nem veszi körül, akkor az (52) tartót valamely alkalmas módon a kocsinak más helytálló részén erősítjük meg. A 7—10. ábrákban ismét helytálló (36) hüvely alkalmazása van föltételezve és azon a (75) tok van a (76) tartókkal vagy bilincsekkel megerősítve. A kormánykerék (35) küllőin a belső fogazással ellátott (72) gyűrű van a (71) csavarokkal megerősítve, mely gyűrűvel a (73) fogaskerék kapcsolódik, melynek tengelye a (74) hüvelyben van ágyazva és a (77) végtelen csavart hordja. Az utóbbi a (78) csavarkerékkel kapcsolódik, mely a (81) tengelyen szabadon forgatható (80) hüvelyen szintén szabadon forgatható gyűrűalakú (79) tárcsán van elrendezve. A (80) hüvelyen a (82) zsinórkorong van megerősítve. A (81) tengely mellső vége a (75) toknak (88) homloklapján van ágyazva. A (84) kéziemeltyű villaszerüen kiképezett végével a (80) hüvely lapos részét veszi körül és ott a (85) csapszöggel van megerősítve. A (86) villavégekkel a (90) rugók vannak összekötve. A kéziemeltyű fölső részére továbbá a (89) rúgó hat. A külső rúgóvégek a gyűrűalakú (79) gyűrűtárcsán vannak megerősítve; a (84) kéziemeltyű a (87) fogantyúval bír, mely a homloklemez kivágásán át kiáll. A kéziemeltyű a (91) toldattal bír, mely rendes körülmények között a (79) tárcsának (92) bevágásával kapcsolódik, amely tárcsának mellső széle azonban egyébként sima. A (89) és (90) rugók a kéziemeltyűt bekapcsolt helyzetében tartani és eredeti helyzetébe visszavinni iparkodnak. A (84) kéziemeltyü még a