64436. lajstromszámú szabadalom • Javítások ekéken
4. ábrán távlatilag föltiintetett alakkal bír, azaz két, az ábrán látható alakban meghajlított (4a , 42 ) lapos vasból áll, melyeket fönt egy félköralakú, szintén lapos vasból készült (4S ) vályú és (44 ) rúd köt egymással össze, mely utóbbiak ez említett kétkarú (8) emeltyű mellső végének befogadására szolgáló üreget alkotnak. (3. ábra). A (4) tartó gyűrűalakú két (45 ) középrésze egy (10) hüvely közvetítésével a (2) taligakerekek csőalakú (3) tengelyének befogadására szolgál, mely utóbbi egymás mellett elrenj dezett (31 ) keresztfuratokkal van ellátva (2. ábra), hogy a szintén keresztfurattal ellátott (10) hüvelyt a (4) tartóval együtt e tengelyen a szükséghez képest eltolni és a két szomszédos keresztfuraton átdugott, U-alakú (11) rögzítő szög segélyével a tengelyen rögzíteni lehessen. Az (1) taligarúd, amint az a 2. és 3. ábrákon látható, nincs a (8) emeltyűvel ugyanazon függélyes síkban a (4) tartóba beerősítve, hanem ezen emeltyűhöz képest a fölszántott föld oldala felé kissé el van tolva, aminek megfelelően a (4) tartó sem szimmetrikus, amint az a 3. és 4. ábrákból látható. Ez elrendezés célja az, hogy a vonóállatok vonóerejének hatása alatt az eke állandóan a fölszántandó föld (tarló) felé szoríttassák és így tökéletesebb munkát végezzen. További javítás a (2) taligakerekek fölerősítésének módjára vonatkozik. A taligakerekek (3) tengelye ugyanis, mint föntebb említettük, üreges és a kerekek helyén keresztben át van fúrva úgy, hogy a kerekek küllői gyanánt szolgáló, megfelelően meggörbített (21 ) körkeresztmetszetű rudak azokon keresztüldughatók és végeikkel a T-alakú keresztmetszettel bíró kerékkoszorúra szögecselhetők (1. és 3. ábrák) a kerekek előállítása céljából. A (21 ) körkeresztmetszetű rudak, amint az a 7. 8. és 9. ábrákon látható, különbözőképen hajlíthatok meg (7. 8. ábrák), illetőleg a csőalakú (3) tengely egymásra merőleges furatain dughatok keresztül (9. ábra), hogy a kerék küllőit szolgáltassák. Ezáltal, mint könnyen belátható, a kerékagy és az ennek szokásos fölerősítésére szolgáló csavarok elmaradnak és így az eke jelentékenyen olcsóbban állítható elő. Minthogy a (2) taligakerekekkel együtt azok (3) tengelye is forog az eke vontatásakor, a helytálló (4) tartó fölvételére szolgáló (10) hüvely kopásnak van kitéve, miért is ez esetleg az egyik kerék leszerelése után újjal cserélhető ki. További javítás az eketaliga és az ekegerendely közt alkalmazott vonószerkezetre vonatkozik. E vonószerkezet a jelen esetben a szokásos lánc helyett két (12) és (13) csuklós drótból áll, melyek egyik végükkel a (4) tartó alsó (41 ) nyúlványainak horgaiba, másik végükkel pedig a (7) ekegerendely (71 ) oldalnyúlványainak horgaiba vannak beakasztva és melyek egyike az ismert (73 ) kettős csavaranya segélyével célszerűen hosszabbítható, vagy rövidíthető. A szokásos lánc helyett ezen, két csuklós drótból álló vonószerkezet alkalmazásának előnye abban áll, hogy az alább leírt beállítószerkezet segélyével egy bizonyos mélységre beállított ekét a munkás nem képes — mint a lánc alkalmazása esetén ennek meglazítása, vagy megfeszítése segélyével — más mélységre beállítani, hogy pl. a kelleténél sekélyebben szántva a munkát hamarabb elvégezze. A szántás mélységének beállítására ugyanis az U-alakú keresztmetszetű vasból az 1. ábián látható módon, háromszögalakban meghajlított (7) ekegerendely legmagasabb részén alkalmazott furatba egy (14) csavarorsó van dugva, melynek alsó része a már említett, az eketaliga (4) tartójának vályújába fekvő és az ekegerendely Í15) vízszintes csapja körül lengő kétkarú (8) emeltyűvel (81 ) hasíték és (82 ) csap közvetítésével csuklósan van összekötve, míg fölső végére négy sugárirányú fogantyúrúddal biró (16) csavaranya van csavarva. A sugárirányú fogantyúrudak vége keresztfurattal bír, melybe a (16) csavaranya megfelelő beállítása és az ekegerendelyre csuklósan erősített (17) hasítékos zárólapnak a megfelelő fogantyúrúd végére való ráhajlítása után egy (18) lakat nyelve illeszthető a beállított szántási mélység rögzítése céljából. A (7) ekegerendely mellső részének alsó, vízszintes vége a 2. ábrán látható módon
