64296. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vízben terjedő hanghullámok előállításár vízalatti jeladás és telegráfia céljára

szolgáló két közeg nevezetesen a levegő és a víz, tulajdonságainak eltérő voltát kell tekintetbe vennünk. Ugyanis a levegő aránylag csekély tömeg tehetetlenséggel éá nagy kompresszibilitással bír, míg ellenben a víznél a tömegtehetetlenség igen nagy a kompresszibilitás ellenben rendkívül csekély. A tovavezetett hang erőssége arányos azon nyomáskülönbséggel, amely a legnagyobb ritkítás és a legnagyobb sűrítés helyei között fönnáll. A levegő nagy ösSzenyomhatóságánál fogva lehetőleg nagy sűrítés, ill. ritkítás elérésére a rezgő membránoknak aránylag nagy kilengéseket kell végezniök, hogy rezgési munkájukat a levegőnek átadják. A rezgő húr tehát a vele kapcsolt membrán közvetítésével dugattyúszerű tolóhatást fejt ki a levegőre. A levegő csekély tehetetlenségénél fogva és mivel a levegő összenyomhatósága a membránok megvalósítható maximális rezgési amplitúdójáig ezen amplitudohoz képest igen nagy, a membránunk számbavehető csillapítása nem áll be és a membránnal közölt rezgési energia gyakorlatilag tökéletesen mint hangrezgés adatik át a levegőnek. A longitudinálisán gerjesztett húrok vagy rudak segélyével lehetőleg erős rezgésbe hozott membránok tehát nagy mértékben alkalmasak arra, hogy a levegőben erős hangot adjanak. Ha ellenben ily készülékét víz alá merítünk, úgy elnémul, mert a rezgő membrán a szomszédos víztömeget oly rezgésekbe igyekszik hozni, amelyeknek amplitúdója a membrán amplitúdójával egyenlő. Azonban azon célból, hogy ezen rezgések hanggá váljanak, arra volna szükség, hogy a víz összenyomhatósága akkora legyen, hogy a membránnak, a húr vagy a rúd dörzsölése folytán átadott rezgési munka elegendő legyen az egy félhullámhosszon belül fekvő vizrétegnek az .amplitúdó nagyságával való összenyomására. Már pedig a víz összenyomhatósága rendéívül csekély úgy, hogy azon rezgési munka, amely a rúd dörzsölése által a membránnak átadható, nem elegendő, hogy a membrán amplitúdójának megfelelő mértékben komprimálja a vizet A membrán tehát a vízzel nem közöl rugalmas lökéseket, amelyek ismét a membránra verődnek vissza, hanem a membrán arra törekszik, hogy az egész víztömeget ide-oda mozgassa, miáltal a membrán munkája fölemésztetik, anélkül, hogy a vízben ennek megfelelő hangrezgések hozatnának létre, vagyis a membrán munkája meleggé alakul át és örvények előidézésére fordíttatik. Űgyanezen hatást hozhatjuk létre a Huygens-féle golyósoron, ha az egész golyósort fölkényszerített rezgésekbe akarnók hozni. Ezen viszonyok tekintetbevételével tehát megállapítható, hogy egy longitudinálisán gerjesztett rúd rezgéseinek egy membrán közvetítésével a vízre való átvitele céljából, magának a membránnak semmiféle, vagy csak eltünően csekély rezgéseket szabad végeznie, tehát csupán a Huygens-féle golyósor egy közbenső golyójának szerepét kell játszania, mely a golyósorhoz ütődő első golyótól nyert lökést a következő golyónak adja át anélkül, hogy nyugalmi állását elhagyná. Ezen megfontolásoknak megfelelően a jelen találmány szerint a hanghullámokat a víznek átadó lemez a húrnak vagy rúdnak oly szilárdan befogott részeivel van kapcsolva, amelyek semmiféle vagy csak rendkívül csekély kilengéseket végezhetnek és a rezgő rendszernek csomópontjait alkotják. A mellékelt rajzban a javított berendezésnek néhány példaképem foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábra a régebbi elrendezések egyikét mutatja, melynél a rezgő (s) rúd közepén (x)-nél van befogva és az egyik (a) szabadj végén az (r) dörzskerékkel való dörzsölés által longitudinális rezgésekbe hozatik. A rúd másik (b) vége az (m) membránnal van kapcsolva. Tudvalévőleg az L hosszúságú longitudinálisán rezgő rúdnál, amelynél a befogási hely a rúd végeitől távolságban fekszik (amidőn «n» tetszőleges egész számot jelent), a végeken mindenkor a maximális rezgési amplitúdók és a végpontoktól távolságban lévő helyeken csomópontok