64296. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vízben terjedő hanghullámok előállításár vízalatti jeladás és telegráfia céljára

lépnek föl. Miután az (tn) membrán a sza­bad (b) rúdvéggel van összekötve, mely ugyanolyan távolságban fekszik az (x) be­fogási helytől, mint arádnak másik (a) sza­bad vége, úgy az (m) membrán ugyanazon amplitúdókat fogja végezni, mint amelyeket a rúd (a) vége az (r) dörzskerékkel való dörzsölés hatására végez. Ezzel szemben a találmány értelmében a víz alatt való hangelőállítás céljából a kö­zepén befogott (s) rúdnál (2. ábra) az (m) membránt ahelyett, hogy az (s) rúd (b) vé­gével kötnők össze, ezen rúd (x) középső részével kapcsoljuk, mely mint csomópont semmiféle rezgést nem végez, hanem csu­pán sűrítéseket és ritkításokat szénved. Magától értetődik, hogy az (s) rúd (x—b) része elmaradhat és csupán egyik végén befogott rudat használhatunk (3. ábra). A 4. ábra oly példát mutat, amelynél a rúd egyik végén (x)-nél és ezenkívül még egy másik (y) helyen van befogva, mely a rúd másik végétől ( általában távolságban fekszik. Mindkét végükön befogott rudak és húrok is alkalmazhatók a találmány szerint oly­ként, hogy a szilárd befogási helyek egyike vagy mindketteje van a membránokkal kap­csolva. A berendezést ezen esetben is olyként kell foganatosítani, hogy azon helyek, ame­lyek közé a húr be van fogva, tényleg szi­lárd pontok gyanánt szerepeljenek, tehát a húr rezgései folytán ne végezhessenek számbavehető rezgéseket. A törzsszabadalomban már védelem alá van helyezve ugyan oly berendezés, amely­nél egy hajófalnak két szemközt fekvő pontja között kifeszített és rezgésbe hozott húr szolgál víz alatti hanggerjesztő gyanánt. Azonban itt azon cél lebegett szem előtt, hogy a húr rezgései a hajótestnek adassan­nak át és lehetőleg erős rezgések elérésére aránylag vékony hajófal mellett, aránylag igen vastag húrok alkalmazása látszott szük­ségesnek; ha pedig a hajófala nem volt elég hajlékony és rugalmas, hogy rezgésbe lett volna hozható, úgy a hajófalnak rez­gésbe hozandó részét külön beiktatott mem­bránnak kellett helyettesítenie. Ezen eset­ben is kapcsolt rezgő rendszerre töreked­tünk, amellyel azon célt akartuk elérni, hogy a hajó falát, ill. a membránt úgy, mint ez az ismert mechanikai vagy elektromág­neses tenger alatti membránhanggerjesztők­nél történik, — lehetőleg erős rezgésekbe hozzuk. Ezzel szemben a találmány szerint a húrt az 5. ábrában föltüntetett módon a szilárd (d) keretben feszítjük ki és a szi­lárd (x), ill. (y) befogási helyek egyikét kap­csoljuk a (h) hajófallal. Az (s) húr közvetlenül is kapcsolható a hanghullámokat a víznek átadó fallal (6. ábra), ha ez a fal, amelynek az a rendel­tetése, hogy a longitudinális rezgések által az (x) és (y) csomópontokban létesített mo­lekuláris egyensúlybontásokat a víznek adja át, — elegendő erős ahhoz, hogy ne sze­repeljen membrán gyanánt, vagyis ne vé­gezzen maga is rezgéseket. Kísérletek azt mutatták, hogy ezen föltételnek megfelelünk akkor, ha azon falak vastagsága, amelyek között a húr vagy rúd ki van feszítve a leg­alább is kétszer akkora, mint a körkereszt­metszetű rúd átmérője, vagy pedig mint a ke­resztmetszet négyzetgyöke más keresztmet­szetalakoknál. SzA.BADAI.MI IGÉNYEK. 1. Az 54426. számú törzsszabadalom sze­rinti, vízben terjedő hanghullámok elő­állítására szolgáló berendezés javítása, jellemezve azáltal, hogy a hanghullámo­kat a víznek átadó lemez a húrnak • vagy rúdnak oly szilárdan befogott ré­szeivel van kapcsolva, amelyek semmi­féle vagy csak rendkívül csekély kilen­géseket végezhetnek és a rezgő rend­szernek csomópontjait alkotják. 2. Az 1. alatt igényelt berendezés fogana­tosítási alakja, amelynél hanggerjesztö. gyanánt kifeszített húr vagy rúd szol­gál, amelynek feszültsége közvetlenül a hanghullámokat a vízre átvivő falnak adatik át, jellemezve azáltal, hogy ezen fal vastagsága legalább is kétszer akkora, mint a körkeresztmetszetű húr vagy rúd

Next

/
Thumbnails
Contents