64288. lajstromszámú szabadalom • Sebességváltoztató hajtőmű mótoros járművekhez

egyike kapcsoltatik, míg a másik két lánckerék üresen jár. A (7) és (8) lánckerekek mindegyike a (9) és (10) lánckerekek mindegyikével közös hatásra hozható. Ily módon a (7) és (9) lánckerekek, illetve (4) és (1.1) láncok együttműködésénél a legnagyobb, az (5) és (12) láncok együttműködésénél pedig a legkisebb áttételi viszonyt kapjuk; ezenfölül a (4) és (12), valamint az (5) és (11) láncok kapcsolásánál még két közbenső sebességet is létesíthetünk. A (7, 8, 9, 10) lánckorongoknak a (6) előtéttengellyel való kapcsolására bármely ismert tengelykapcsolást, legelőnyösebben azonban karomkapcsolásokat alkalmazhatunk, melyek működtetése, legelőnyösebben egyetlen kéziemelővel történik. Az 1. ábrán föltüntetett kiviteli példánál a (7) és (8) lánckorongok számára a korongok között fekvő közös (16) kapcsolókarmantyú van elrendezve, mely a (19) kéziemelő (18) forgástengelyén megerősített (17) villa útján az előtéttengelyen eltolható, A (19) kéziemelő ismert módon nemcsak a (18) tengely körül forgatható, hanem ezzel együtt tengelyirányban el is tolható vagy kilendíthető. A (18) tengely elforgatásánál a (19) emelő a (20) vezeték (I, II, III, IV) hasítékainak egyikében ide-odaleng. A (19) emelő alsó karja a (21) vonórúd útján a (22) szögemelő egyik karjával van kapcsolva, míg hosszirányban eltolni képes. A (23) rúdon hosszirányban eltolni képes. A (23) rúdon vannak elrendezve a (9) és (10) lánckerekekhez tartozó (26) és (27) kapcsolókarmantyúk (24) és (25) tolóvillái. Ha a (9) és (10) kerekek közvetlenül egymás mellett vannak elrendezve, a (26) és (27) karmantyúk helyett szintén közös karmantyút használhatunk. A (19) emelőnek az 1. ábrán jelzett középhelyzeténél mind a négy lánckerék az előtéttengelyről le van kapcsolva. Ha a (19) emelőt ezen középhelyzetből jobbra toljuk és az (I) vezetőhasítékba forgatjuk, a (16) kapcsolókarmantyú is jobbra tolatik és a (7) lánckerékkel kapcsolódik, míg ugyanekkor a (26) és (27) kapcsolókarmantyúk balra tolatnak és a (26) karmantyú a (9) lánckoronggal kapcsolódik úgy, hogy az (I) emelőállása legnagyobb sebességnek felel meg. Ha a (19) emelőt az (I) hasítékból a (II) hasítékba fektetjük át, a (16) karmantyú a (7) kerékkel tovább is kapcsolódik, a (23) rúd azonban jobbra tolatik, ezáltal a (26) karmantyút a (9) lánckorongból ki- és a (27) karmantyút a (10) lánckorongba bekapcsolja úgy, hogy közepes sebességet kapunk. Ha a (19) emelőt középhelyzetéből balra toljuk, a (16) karmantyú a (9) lánckerékkel kapcsolódik, mimellett a (19) emelőnek a (III), illetve (IV) hasítékokba való bevezetése által a (26), illetve (27) karmantyú a (9), illetve (10) lánckerékkel kapcsolódik és a második középsebesség, illetve a legkisebb sebesség kapcsoltatik be. Egyetlen kéziemelő helyett természetesen minden (7, 8) és (9, 10) lánckerékpár számára külön kapcsolóemelőt is alkalmazhatunk. Világos az is, hogy a (7—10) lánckerekek a (6) előtéttengelyen szilárdan, a (2) és (3) kerekek pedig az (1) mótortengelyen és a (14) és (15) kerekek a (13) hajtótengelyen lazán lehetnek megerősítve és a mótor-, illetve hajtótengellyel két kéziemelő útján kapcsolhatók anélkül, hogy a találmány lényege változást szén vedne. A 2. ábrán föltüntetett sebességváltoztató hajtómű a leírttól csak annyiban különbözik, hogy a (4, 5) lánctranszmiszsziót két kúpkerékpár helyettesíti, melyek közül a két (2') és (3') kúpkerék a kardántengelynek is kiképezhető meghoszszabbított (1') mótortengelyre van erősítve, a másik két (7', 8') kúpkerék pedig a (6) előtéttengelyen lazán forgatható. Ezek a kúpkerekek, fogaskerekek vagy súrlódó kerekek gyanánt lehetnek kiképezve. Mindegyik (7') és (8') kúpkerék számára egy-egy (16'), illetve (16") kapcsolókarmantyú van elrendezve, melyek