64280. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek elektrolitikus úton való nyerésére
hogy az elpárolgás következtében föllépő vízveszteség új víznek megfelelő és határozott mennyiségben való hozzáadása által kiküszöböltessék. Ha így járunk el, szabad sav hozzáadása nélkül állithatunk elő a különböző fémek kiválasztására nagyon alkalmas fürdőt. Ezen esetben azonban a fürdő előállítása magában foglalja a kátédnál kiválasztandó fémsóhoz való más, víz jelenlétében elektrolytikusan fölbontható, de fémlerakódást nem eredményező sóknak a hozzáadását. Ha pl. vasat akarunk kiválasztani, a pirit vasát támadjuk meg, kénsavból, nátriumszulfátból és mágnéziumszulfátból álló reakciós anyag segítségével. Ekkor oly oldatot fogunk kapni, mely három vasszulfát molekulára egy molekula nátrium—és egy molekula mágnézium8zulfátot tartalmaz. Ezen oldatnak fagyasztás útján a kristályosodásig való koncentrációja után már nincsen dolgunk a három vasszulfát molekula és a hozzáadott egy molekula nátrium- és egy molekula mágnéziumszulfátból álló keverékkel, hanem a következő képlet által kifejezett összetétellel: 3S04 Fe7H3 0, (S04 Na2 ), (S0,Mg)6H2 0, melyben tehát 27X18=486 g. súlyú vizet kitevő 27 molekula víz lépett be. Ha az elektrolyzis után az összes vas lerakódott, a fürdő a "következő viszonyokat tünteti föl: 1 molekula nátriumszulfát S04 Naa = 142 g. 1 molekula mágnéziumszulfát SOíMg = 124 « és 27 molekula víz = 486 g. Szulfátok összege = 266 g. Itt szem előtt kell tartani, hogy a 486 g. víz mit is képvisel . 1. 180 g., azaz 10Ha 0 szükséges az S04 Na2 nátriummolekula kristályosítására és az S04 Na2 10H2 0 kristály képezésére. 2. 126 g., azaz 7H2 0 szükséges az S04 Mg mágnéziumszulfát molekula képezésére és a S04 Mg7Hs 0 kristály képezésére. így tehát a 486 g. vízből 180-|-126=306 gr. víz használtatott föl a nátrium- és mágnéziumszulfát kristályosítására. Marad ennélfogva 486—306=180 g. szabad víz, mely azonban a nátrium- és magnéziumszulfáttal nem létesít tulajdonképeni oldatot. Ezen kristályvizükben föloldott szulfátok a jelenlévő 180 g. szabad víznek tényleg csak igen kis részét veszik föl és ezen víz x nagyságú része különben is elpárolog nemcsak a magas hőmérséklet miatt, melyen a fürdőt használjuk, hanem a természetes párolgás folytán is; a természetes elpárolgás azonban mindkét esetben sem érheti el a 180 g.-ot. A 180—x g. vízmennyiség a nátriumszulfát molekula fölbomlasztására, mely 10H2 O-t igényel, és a mágnéziumszulfát molekula fölbomlasztására, melynél 7H2 0-ra van szükség, nem elégséges; a szabad sav, mely itt hatását esetleg kifejthetné, már átment az anódás elektrolytba. A kezelés végén tehát egy molekula nátriuraszulfáttal (S04 Na2 10H2 0), egy molekula mágnéziumszulfáttal (SO4 Mg7H2 0) és (180—x) menynyiségű szabad vízzel van dolgunk. Ez az összetétel azonban, mint kifejtettük, nem képez tulajdonképen vett oldatot és ennek következtében vízfölbomlás nein lép föl. Második eset: Most azt az esetet fogjuk vizsgálni, melyben hevítésre nincs szükség. Valamely sónak telített oldatát mindig, bármely hőfok mellett, lehet előállítani. Ezt az oldást végezhetjük melegen úgy, hogy az oldatnak fagyasztás alkalmával, a rendes hőfoknál, hajlandósága van a kristályosodásra. Az ezen oldatban levő víz áll a minden egyes só számára szükséges kristályvízből és azon kismennyiségű vízből, mely az oldat kristályosodását megakadályozza. Ha ugyanazon sókkal dolgozunk, mint az előbbi esetben, a kezelés végén nátrium- és mágnéziumszulfáttal és azon vízzel van dolgunk, mely a három fölbomlott, nátriummágnézium- és kénessóval telítve volt; így tehát tulajdonképen folyékony állapotban lévő kristályokkal állunk szemben. Ha az előbb említett reakciós anyaggal cinkmeszet támadtunk meg és az oldatot
