64280. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek elektrolitikus úton való nyerésére
addig koncentráljuk, míg annak kristályosodásra való hajlandósága föl nem lép,, a következő összetétellel van dolgunk: 1 molekula kettős, cink- és nátriumszulfát ; S04 Na2 , S04 Zn, 6 H2 0, 1 molekula kettős cink- és mágnéziumszulfát: S04 Mg, S04 Zn, 6H3 0, 1 molekula cinkszulfát S04 Zn7H2 0, azaz az összetételben 19Ha O vagy 19X18=342 g. víz van jelen. A cink teljes elektrolyzise után, a szulfátokban volt vízen kívül a szulfátok kristályvize (19H2 0) marad meg. Ha ezt a vizet vizsgáljuk, a cink teljes kivonása után, akkor látjuk, hogy 10H8 0 vagy 180 g. használtatott föl az S04 Na2 10H2 0 kristály képezésére és 7H2 0 vagy 126 g. használtatott föl az S04 Mg7Ha 0 kristály képezésére, így tehát 180+126=306 g. víz volt szükséges a nátrium- és mágnéziumszulfátkristályok képezésére. Marad tehát 342—306=36 g. szabad víz, szabad sav nélkül, mely azonban, csakis a fürdő kristályvizéhez hozzáadva, a jelenlévő sókkal nem képez tulajdonképeni értelemben vett oldatot úgy, hogy mindig a víz fölbontásának megakadályozására eléggé koncentrált oldattal van dolgunk. Meg kell még jegyezni, hogy a fürdő fölbontása alkalmával az összes kiválasztandó fém a katóda felé mozog. A katódás fürdőben nem marad más, mint a reakciós anyag elemei, melyek az S04 Mg7H2 0 és S04 Na2 10H2 0 molekulákból és 36 g. szabad. vízből állanak, míg a sav, mely a katódon lerakódott fémmel ezen fém sómolekuláját alkotta, az anódás fürdőben van koncentrálva. A reakciós anyag visszanyerésére a 61090. sz. szab.-ban védett eljárást lehet alkalmazni. Ezen célból az anódás fürdőt a katódás fürdőbe öntjük, mire azt a vizet, mely az anódás fürdőben a fémlerakódás következtében szabaddá tett sav lekötésére szolgált, továbbá a 36 g. szabad vizet elpárologtatjuk. Az így visszanyert, az 1 érc kezelésére szolgáló, reakciós anyaga ' ; tárgyalt esetben a következő képlettel fe| jezhető ki: 4 S04 H2 , S04 Mg, S04 Nas . A legtöbb esetben a különböző fémeket a katódon fém alakjában akarjuk nyerni, mint pl. réz, nikkel, vas, króm stb. esetében. Vannak azonban oly fémek, melyeknél kívánatos lehet a fémet oxyd alakjában nyerni, anélkül, liogy az közben a tiszta fémállapoton menne át. Ez az eset forog fönn pl. cinknél, mely gyakran mint cinkfehér használtatik. Ezen eredmény elérésére a következőképen járunk el: A fürdő álljon két molekula nátriumszulfátból (S04 Naa ) és nem egyből* melyet cinkfém nyerésére használunk, továbbá egy molekula cinkszulfátból (S04 Zn); legyen egészben véve három molekula (2S04 Na2 , S04Zn) a kristályvizében fölolvasztva. Az áram hatása alatt, a kiegészítő S04 Na3 molekula szétesik kénsavra és oxigénre: SOg-1—0, mely az anódás fürdőben koncentrálódik, és nátriumra, mely a katódás fürdő vizével 2Na+2H2 0=2Na0H+H2 eredményez és a két molekula nátriumhydrát (2NaOH) a cinkszulfáttal a következőt adja: S04 Zn+2Na0H=S04 Na2 +Zn(0H)2 . A nátriumszulfát az oldatban marad és állandóan regenerálódik, míg a cinkhydrát oxydja az edény fenekén gyűl össze, ahonnan könnyen lehet eltávolítani. Szárítás útján különben könnyen lehet cinkfehérré (ZnO) átalakítani. Ezen eljárás segítségével bármely fém hydrátos oxydját lehet nyerni, nevezetesen alumíniumot és krómot. Az elektrolyt összetételében a nátriumszulfát káliumszulfáttal (S04 K2 ), magnéziumszulfáttal (S04 Mg) vagy ammoniumszulfáttal (Am3 S04 ) vagy [(NH4 /2 S04 ] helyettesíthető, vagy esetleg kálcium, bárium, sztrontium vízben oldható sóival. Alkáliföldes fémek sóinál szükséges, hogy azon sónak, melyből az oxydot nyerni akarjuk, sava 1 ezen fémek hydrátjaival oldható sokat al' kothasson, hogy a kettős fölbomlás, melyet
