64280. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek elektrolitikus úton való nyerésére
•*.„»»'•* 3T*»i wjj. , * • j" — 2 ' — kezelés közben, fölhasználása alkalmával nem tartalmaz nagyobb mennyiségű vizet, mint amennyi a földolgozott kristályosított só súlyának felel meg. Ha a fürdőt megfagyni hagyjuk, a só tényleg tömör, anyalúg nélkül való tömeggé kristályosodik. Ilyen módon készített fürdő folyékony marad, ha valamivel magasabb hőmérsékleten tartjuk, mint amelynél megfagyás folytán megkristályosodnék. Ha a fémet tisztátalan fémdarab tisztítása által akarjuk nyerni, ezt a fémdarabot mint anódot iktatjuk be és oly elektrolytikus fürdőt használunk, melyet oldóvizet nem tartalmazó fémsónak hevítése által nyerünk és az elektrolyzis folyamán időnkint csakis kevés vizet adunk hozzá, hogy az. elpárolgott csekély mennyiségű kristályvizet pótoljuk. Ha az elektrolyzist a találmány értelmében elkészített fürdővel foganatosítjuk, mely fürdő csakis a szóban forgó só vagy sók kristályvizét tartalmazza, úgy a tapasztalat azt mutatja, hogy oxigén vagy hydrogénveszteség nem lép föl. A fürdőben jelenlévő víz, úgy látszik, nincsen alávetve az áram bomlasztó hatásának és csakis arra látszik hivatva lenni, hogy az olvasztott só molekulájának összetételét tartsa fönn és minden reakció úgy folyik le, mintha izzó oldásban lévő sóval volna dolgunk. Amint az elektrolyt féme a savból kiválik, hogy a katódra rakódjék le, ez a sav az anódnál koncentrálódik és azt megtámadja, hogy az elektrolytot ismét rekonstruálja. Ennek következtében a fürdő mindig megtartja fémmel telített állapotát, azaz a fürdő mindig ugyanazon sótartalommal bír. így tehát állandóan nemcsak koncentrált, hanem telített fürdővel van dolgunk. Emellett a víz fölbomlása nem következik be; a fürdő vize állandóan benne marad és sohasem szabad. Ha a találmány tárgyát képező eljárást pl. nyers öntött vasdarab tisztítására használjuk, úgy ezt mint anódot iktatjuk be és elektrolytikus fürdőt használunk, melyet úgy nyerünk, hogy az SOá Fe, 7H2 0 molekulát ömlesztjük meg kristályvizében. Az elektrolyzis folyamán a vas a katódon lerakódik, míg a keletkező S04 csoport a vasdarabot támadja meg, hogy S04 Fe-t létesítsen, mely a 7H2 0-val a fürdő S04 Fe, 7H2 0 molekuláját állítja ismét helyre. A találmányt arra is föl lehet használni, hogy elektrolytikai úton nyerjünk fémet, ezen fém valamely sóoldatának fölbomlasztása útján, mimellett elektrolyt gyanánt oly fürdőt használunk, mely más vizet, mint a fürdőt képező só vagy sók kristályvizét, nem tartalmaz. A föltalálónak egy régebbi eljárása kén-, oxydtartalmú-, karbonátus vagy más hasonló érceknek kezelésére vonatkozik, mely oly hatószernek fölhasználásából áll, meljT savból és egy vagy előnyösen több alkáliás vagy fémes szulfátból áll. Ezen hatószer segítségével a kezelt ércet fölbomlasztjuk, amennyiben a fém a hatószer savjával fémsót képez. Az ércet ezen eljárás szerint kezelvén, az anyagot kristályosítva nyerjük, és hogy az elektrolytikus fürdőt, melyből a fémet kivonni akarjuk, a jelen találmány értelmében állítsuk elő. ezen anyagot még kristályvizében meg kell ömleszteni. A fürdőt így előkészítve, ebbe helyezzük a katódot, míg a szénből vagy más nem oldódó anyagból való anódot vizet tartalmazó porózus edénybe helyezzük, ezen edényt pedig az előbb leírt módon előállított és a katódot tartalmazó fémsók fürdőjébe helyezzük. A fém az elektrolyzis folyamán a katódra rakódik le, míg a szabaddá váló sav a porózus edényben lévő vízbe hatol és így az anód összetételébe lép be, anélkül, hogy katód folyadéka az anód tartályának falain át diffundálna. A kiválasztandó fémek szerint most már kétféle eset léphet föl: 1. A lerakodás tömöttségének elérésére a fürdőt hevíteni kell. 2. A hevítésre nincs szükség. Első eset: Abban az esetben, ha a hevítésre szükség van, a fürdő előállításánál azon tényre támaszkodunk, hogy vízzel kristályosodó só mindig megömleszthető kristályvizében, ha gondoskodunk arról, «
