64195. lajstromszámú szabadalom • Azonos, boltívalakú lemezekből készült szádfal

- 492 — és a lemezeknek középrészei, eredeti síkjaikból akként vannak az egyik oldal felé kigörbítve, hogy ezen középrész tömegének nagyobb része a lemez neutrális síkjának egyik oldalán fekszik. A boltívalakú középrész külső fölületének nagyobb része sík fölület, a boltívnek nyílmagasága pedig akkora, hogy ez a külső síkfölület, a lemeznek a szádfalba való beépítésénél, a szomszédos lemez összekötő léceinek külső fölületeivel színei, vagyis a falvastagság az összekötő léceknek vastagságával egyenlő. A találmányt képező szádfal lemezeinek boltívalakjában kiképezett középrészei a lemezt érő igénybevételeket az öszszekötő szerkezetekre és ezeknek közvetítésével a merevítő szerkezetekre a boltíveknél ismert módon viszik át. A lemezeknek harántmetszetében az anyag akként van elosztva, hogy azoknak ellenálló nyomatéka igen nagy anélkül, hogy a kész falnak a felületegységre eső súlya is nagy volna. A lemezeknek kezelése könnyű, miért is a szádfal a lemezekből könnyen építhető föl. A kész falnak vatagsága aránylag igen kicsiny és szerkezete tömör. A falnak vastagsága és súlya nem nagyobb, mint az egymással kapcsolódó lécekkel biró ismert lemezekből előállított szádfalaké, szilárdsága azonban az utóbbiakénál jóval nagyobb. További előnyük a találmányt képező szádfalnál használt lemezeknek az ismert lemezekkel szemben az, hogy azok a merevítő vagy bekötő gerendákra nem keskeny bordák, hanem széles fölületek segélyével támaszkodnak rá. A mellékelt rajzokban a találmányt képező szádfalnak több foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábra a találmányt képező fal egy foganatosítási alakjának perspektivikus képe; a falat képező lemezek egymással oly viszonylagos helyzetben vannak öszszekötve, amelyben azok egyenes falat alkotnak. A 2. ábra ezen egyenes falnak fölülnézele. A 3. ábra a találmányt képező fai egy másik foganatosítási alakjának fölülnézete, mely foganatosítási alaknál a falat képező lemezek egymáshoz képest az egyik, illetve a másik irányban a lehető legnagyobb mértékben el vannak forgatva, hogy görbevonalú fal áilíttassék elő. A 4. ábra a találmányt képező fal első foganatosítási alakjának és a merevítő szerkezetnek együttes fölülnézete. Az 5. ábra a szádfalat képező lemeznek egy továbbá foganatosítási alaikját tünteti föl. A 6. ábra két ily lemeznek kapcsolását mutatja, mely utóbbi meg nem fordítható karomkapcsolás alakjában van kiképezve. A 7. ábra a szádfalat képező lemeznek egy újabbi foganatosítási alakját tünteti föl, mely a lemezek hossztengelyeik körül való elforgatását megengedő csuklós kapcsolásai van ellátva. A 8. ábra ezen lemezt hossztengelye körül 180°-kal elforgatottan tünteti föl. A szádfalnak építésére használt (A) lemeznek (1) középrésze (1. ábra) lapos boltív alakjában van kiképezve, mely a nagyobb görbülettel biró, rövid, erős és vastag (2) boltvállakba megy át (2. ábra). A boltvállak veszik föl a lapos boltívekre ható nyomásokat és viszik át az összekötő lécekre, melyek az egymással kapcsolódó (3) horgokból és az egymással | kapcsolódott horgokat körülzáró (4) bordákból állanak. A fal számos ily (A) lemezből áll (4. ábra), melyek akként vannak a talajba beverve, hogy az egymással szomszédos lemezeknek középrészei a falnak ellenkező oldalain, a pont-vonalozottan föltüntetett semleges vonalnak két oldalán fekszenek. A középrészeknek sík (5) fölületei a (4) bordáknak a semleges vonalból legtávolabb eső érintő síkjába esnek úgy, hogy a falnak belső oldalán elrendezett (6) hevedergerendák a fallal nagy