64195. lajstromszámú szabadalom • Azonos, boltívalakú lemezekből készült szádfal

fölületen érintkeznek. A lemezeknek a he­vedergerendákkal érintkező fölületei nin­csenek kiugrásokkal ellátva, melyek a gerendákba bevághatnának. A szádfalra ható nyomások tehát nagy fölületek révén vitetnek át a (6) he-Vedergerendákra és ezekről a (7) gyám­gerendákra. A falat megtámasztó heveder- és gyám­gerendák sok esetben el is hagyhatók vagy bekötő szerkezetekkel helyettesít­hetők. A találmányt képező szádfal aránylag vékony és igen megbízható, az összekötő lécek a kellő szilárdsággal birnak és a fal vonalvezetésének szabad megválasz­tását engedik meg. A falnak szilárdsága már csak azért is nagy, mert a lemezek, középrészeinek (8) szélein, nagyobb vastagsággal birnak. A lemezeknek ezen kivastagítása kis anyag­többletet igényel és az (5) támasztó fö­lül etnek nagyságát, valamint a lemeznek ellenálló képességét a középrészét ter­helő nyomással szemben tetemesen na­gyobbítja. A falnak szilárdsága fokozó­dik, ha a középrésznek és az összekötő léceknek vastagsága és ennek megfele­lően a boltívnek nyílmagassága és a fal­nak vastagsága is nagyobbra van mére­tezve. A találmányt képező falaknak építé­sére használt lemezek hengerlés útján, egy darabban állíttatnak elő és akként vannak méretezve, hogy a cölöpöző kos ütéseinek megrongálódás és deformáló­dás nélkül tudnak ellenállani. A lemezek mind azonos harántmetszettel birnak és súlyuk és vastagságuk nem lehet túlnagy; a lemezeknek könnyen kezelhetőknek és beverhetöknek kell lenniök. A jelen találmányt képező falaknál mindezen kö­vetelmények tökéletesebben vannak tel­jesítve, mint az eddig ismert falaknál. A találmányt képező falnak éppen azon részei, amelyekkel az a falat meg­támasztó hevedergerendákra ráfekszik és melyek az egész terhelést ezen heveder­gerendákra viszik át, akként vannak ki­képezve, hogy a terhelésnek hatása alatt el nem lapulhatnak és harántmetszetüket más módon sem változtathatják meg, te­hát alakváltozások következtében a fal­nak szilárdságát sem kisebbíthetik. A találmányt képező fal eddig ismerte­tett foganatosítási alakja a legtöbb eset­ben és különösen építkezéseknél, kes­keny szállító árkokban és aknákban stb., ahol lehetőleg összefüggő, sík mellső fö­lülettel biró falakra van szükség, teljesen megfelel. A szádfalnak egy további foganatosítási alakjánál a használt (A) lemezeknek kö­zéprészei (5. ábra) egy-egy lapos, folyto­nos boltívet képeznek, melynek vastag­sága az ívnek tetőrészén nagyobb. Ezen, a boltívet képező középrész egy további foganatosítási alaknál (6. ábra) egész hosszán egyenlő vastag. A szádfalnak készítésére használt le­mezeknek összekötő lécei egy további fo­ganatosítási alaknál (7. és 8. ábra) akként vannak kiképezve, hogy azok, egymással kapcsolódva, gömbcsuklót képeznek, ahol is az egyik összekötő léc a (17) kettős horog alakjában (7. ábra), a másik ösz­szekötő léc pedig két, maguk között a (17) kettős horgot befogadó, hengeralakú (16) ürteret szabadon hagyó, gyűrűsze­letalakú (15) borda gyanánt van kiké­pezve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Azonos harántmetszetü boltívalakú le­mezekből készült szádfal, melynek le­mezei, boltívekkel váltakozva befelé és kifelé fordulnak és hosszéleiken összekötő létekkel birnak, jellemezve külső fölületükön oly nagy nyílma­gassággal biró sík fölületü boltívekkel ellátott lemezek által, hogy ezen bolt­íveknek külső fölületei az összekötő léceknek külső fölületeivel színeinek, minjek következtében a falvastagság az öszekötő léceknél is változatlan marad, az összekötő lécek közvetle­nül a merevítő hevedergerendátó-a

Next

/
Thumbnails
Contents