64149. lajstromszámú szabadalom • Forgószivattyú

ben írunk le. A (d) tolóka minden helyzetben a szívóteret a nyomótértől elválasztja. A mindenkor az (a) gördülő dugattyú fölött vagy alatt körben körülvezetett levegőmennyiség mindig határoló falra talál a (d) tolókában, mely a (c3) szívónyílás és (c4) nyomónyílás között a közvetlen kapcsolatot állandóan megakadályozza úgy, hogy ezen nyílások között nincs más kapcsolat, mint a tokon át az (a) gördülő dugattyú fölött vagy alatt vezető úton át. A levegő kénytelen az (a) dugattyú gördülő mozgásait, illetve az ezen dugattyú fölött és alatt lévő terek forgását követni és ennek folytán a (b) tengely elforgásánál (c3)-nál folytonosan beszívatik és (c4, c5, c6)-on továbbnyomatik. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál is van egy gördülő dugattyú. Ez az 1. ábrán bemutatottól abban különbözik, hogy sugárirányú (a3) hasítékkal (4. ábra) bír, mely meg nem osztott (d) tolókát vesz föl. Ezen tolóka a gördülő dugattyú hasítékában van valamilyen módon megerősítve úgy, hogy a dugattyú segítségével fölemelhető és lesü-Iveszthető; ennyiben tehát az 1. ábrán föltüntetett foganatosítási alakkal teljesen megegyezik. A 3. ábra szerint is a tolóka állandóan változó sorrendben lép be a (cl, c2) kamrákba, az egész munkamódja egyáltalán azonos azzal, amelyet az első foganatosítási alak kapcsán leírtunk. A 7. és 8. ábrák bemutatják, mikép van a 3. és 4. ábrákon bemutatott foganatosítás! alaknál az (a) dugattyú és a (d) tolóka kapcsolata keresztülvive. A (d) tolóka középső (dl) erősítő bordával van ellátva, mely mindkét oldalán le van gömbölyítve. A dugattyú hasítékának ezen két legömbölyítéssel szemben fekvő belső oldalai megfelelően ki vannak vájva és a borda gömbölvítéseit átfogják (7. és 8. ábra) úgy, hogy ily módon a dugattyú és tolóka között biztos kapcsolat van létesítve. A tolóka lényegileg épúgy mozgattatik a dugattyú által, mint az, első foganatosítási alaknál, mimellett ismét a tolóka hat a dugattyúra vissza, amennyiben azt az elforgatásban megakadályozza; & dugattyú tehát csak époly gördülő mozgásokat végezhet, mint az első foganatositási alaknál, de úgy, mint ott, itt is a dugattyú és az ép szemben lévő tokfél között lévő két tér körben forog, természetesen a (d) tolóka által előidézett megszakítással, amennyiben a tolóka egyik oldalán a levegő belép, míg a másik oldalon ismét kiszállíttatik. A 10. és 11. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakoknál az (al) dugattyú nem gördülő dugattyú, hanem forgó dugattyú és ennek megfelelően ezen dugattyú és a (d) tolóka között nincs kapcsolat. Az (al) dugattyú itt természetesen hasítéktalan, ezzel szemben pedig a (d) tolóka oly nagyságú és alakú kivágással van ellátva, hogy a forgó dugatytyút magában fölveheti. Itt egyúttal az is be van mutatva, hogy ezen dugattyúnak nem kell szükségkép kettős kúpalakkal (10. ábra) bírnia, hanem igen egyszerűen lehet korongalakban szerkeszteni, mit a 11. ábrán (a2) példakép mutat. Ezen esetben a kettős kúpalaknak a toknál kell meglenni, mely, mint a 11. ábra mutatja, mindkét oldalán kúpalakkal bír. A munkamód azonban nyilvánvalóan úgyanaz, mint a 10. ábra szerint és mindkét alaknál (10. és 11. ábrák) a (d) tolóka épúgy van a tok szívó és nyomó nyílása között alkalmazva, mint az előbb leírt foganatosítási alakoknál (1—4. ábrák). Az (a2) forgó dugattyú természetesen a (b) tengely (bl) csapján van megerősítve, hogy ezen tengelyről lehessen forgatni. Ezen elforgatás alkalmával az (a2) dugattyú a (d) tolókát ismét föl és alá mozgatja, épúgy, mint az előző foganatosítási alakoknál. A leírt foganatosítási alakok mindegyikéhez még azon körülményt kell megemlíteni, hogy a tok határoló falában lévő szívó- és nyomónyílás határoló falai a tolókától elkonvergálnak; ennek az a célja, hogy a tolóka végállásaihoz tartozó