64134. lajstromszámú szabadalom • Térdcsuklós závárzat önműködő lőfegyverek számára

nak és a csuklórészt a yezetőfejjel forgatihatóain kötik össze. A závárzatcsukló ebből a célból mellső oldalán* félköralakú (sl) mélyedéssel van ellátva, mely a (v) rész fölött elforog. A csukló és a vezeték közötti (c) forgáspont (1. és 2. ábra) a csőben levő töltény fenekének magasságában fekszik, azonban az egy kissé még előbbre volna tolható, hogy ilyképen a závárzatot még jobban megrövidítsük. A félhengeres (v) résznek középső (v3) furata van, melyen a mellső csuklórésznek * hengeralakú (s6) kiugrása át van helyezve. Ez utóbbi csukott závárzat esetén (1. ábra) homlokfölületével szilárdan a töltény fenekére fekszik, ilyképen lövésnél a visszaható lökést fölveszi és azt .a (v) vezetőfej elkerülésével közvetlenül a závárzat-csuklóra viszi át. Az (s) csukló az (s4) hosszanti furatfal van ellátva, mely az (f) iitőrúgót és (bl) ütőszeget veszi föl, melyek hátulról helyeztetnek a csuklóba. A részekre nem osztott ütőszegnek (9. ábra) hegye a (bl) szárhoz képest kissé központonkivülien áll és így az elsütésnél az (s6) toldaton áthalad (1. ábra). Az ütőszög a (k) láncrész által feszíttetik meg, mely a mellső oldalon a (kl) orral, az ütőszögnek (b2) szemölcse elé nyúlik és a hátsórészen két oldalsó (k2) csapot visel, melyek a hátsó (g) lagnaik (g5) nyugaszai által a nyitásnál megfogatnak és visszahúzatnak (2. ábra). Az (n) dió (10. ábra) az ütőszögnek feszített állapotban való megtartására szolgál; a (t) pecek körül forgathatóan van a mellső csuklórészben ágyazva és az (n2) kampóval a visszahúzott ütőszeg (b3) nyugasza elé illeszkedik (2. ábra). Az (o) hüvely, mely a mellső oldalon az (f) ütőrúgóra, hátul pedig a diónak fölső karjára támaszkodik és egyúttal az ütőszeg vezetésére szolgál, az utóbbinak mellső karját állandóan fölfelé szorítja. A mellső (s) csuklórész olyképen rendeztetik be, hogy nyitott závárzat esetén a két (s5) toldattal felül a vezetőfejnek homlokfölülete fölött előre áll (2. ábra). Ezek a toldatok belül kimaratásokkal vannak ellátva, hogy a tölténykeret számára a töltényeknek a tárba való lesodratásánál tartóként szolgáljanak. Az (s) csukló a (s2) hevederek és a (b) szög segélyével ismeretes módon van a hátsó csuklórész (g2) szemével összekötve (7. ábra), mely viszont a závárzathüvelyben levő (d) hüvelyktengely körül leng ki (8. ábra). A (g) závárzatcsukló (g4) hosszanti furatában az (fl) zárórúgót veszi föl, mely a (d) tengely segélyével az (i) rúgóhüvely közvetítésével a závárzathüvellyel olyképen van összekötve, hogy az a részeknek föllengetésénél megfeszíttetik (2. ábra) és a závárzatot az ellennyomás megszűnte után újra önműködőlég zárja. A (d) tengely ebből a célból (dl) feszítőnyúlvánnyal van ellátva, melyre az (i) rúgóhüvely támaszkodik, amely elől a csuklórésznek (e) pecke által vezettetik. A tengelynek (d3) kimaratása a zárórúgónak megfeszítését teszi lehetővé, anélkül, hogy külön láncdarab közbeiktatása válnék szükségessé, viszont a (d2) fogantyú a tengely kezelésére szolgál és olyképen támaszkodik a závárzathüvelynek (h5) toldatára (1. ábra), hogy a tengely a závárzat nyitásánál az (fl) rúgó nyomása alatt hátrafelé ki nem térhet. A závárzat összerakásánál a tengelyt előre állított fogantyúval és előreszorított zárórúgónál a závárzathüvely jobb oldala felől helyezzük be és ezután hátra a (h5) toldat felé forgatjuk. A (g) csukló a (dl) feszítőnyúlványnak átvezetésére a jobboldali (g3) vájattal van ellátva, mely hasonló módon a závárzathüvelyljen is el van rendezve. Hogy a föltüntetett foganatosítási alaknál a fegyvernek kézi töltőfegyver gyanánt való használata esetén a zárórúgónak a závárzatra való hatását megszüli-' tessük, a (d) tengelyt (d2) fogantyúja segélyével annyira forgatjuk előre, hogy a (dl) feszítőnyúlvány a rúgóhüvelynek (il) lapos része mellé csappan be (2. ábra pontvonalazott rész). Ezután a tengely a | térdcsukló föllengetésénél ez utóbbi által