64134. lajstromszámú szabadalom • Térdcsuklós závárzat önműködő lőfegyverek számára

magával vitetik úgy, hogy a závárzathü­veíyben elforog és a závárzat csukását nem idézheti elő. Az ismeretes tolóka alakú (a2) kihúzó helyett (5. ábra) a 11. ábra szerinti (a2) kihúzó is alkalmazható, mely a puskacső irányában magábanvéve rúgósan van ki­képezve. A hüvelyeknek a töltény-ágy­ban való szilárd becsiptetése esetén ez a kihúzó az első nyitási mozgásnál rúgó­. san kissé utána engedhet és a zárócsukló az önműködő nyitásnál ebben az esetben is fékezési hatás nélkül megindíttatik. A megfeszített, ütőszegnek kiiktatása az (a) elsütőrúd segélyével történik, (1. és 2. ábra) mely a (z) elcsattantónak vagy billentyűnek meghúzásánál a závárzat­hüvelyben kissé visszafelé csúszik. A rúddal forgathatóan összekötött (w) el­sütőkilincsnek (wl) kampója emellett az (n) diónak alsó karját magával viszi úgy, hogy annak mellső karja az ütőszögnek (bo) nyugaszáról lecsúszik és az ütőrúgó az ütőszöget előre löki (1. ábra). Az el­sütőrúdnak két oldalsó (a3) része a zá­várzathüvelynek megfelelő alámaratásai­val kapcsolódik (3. ábra) úgy, hogy az elsütőrúd ennek (h4) hosszhornyában egyenes vonal mentén előre- és hátra mo­zoghat. Csukott závárzat esetén az elsü­tőrúd a legfölső tártöltény fölött fekszik és ilyképen egyúttal tárakasztók gyanánt szolgál. Nyitás esetén a visszamozgás utolsó részénél a (v) vezetőfej alsó lécé­vel a rúd (al) toldatának ütközik, miál­tal az a tölténytár mögé visszahúzatik és a legfölső töltényt a csőbe való beveze­téshez szabaddá teszi (2. ábra). Mihelyt a rúd emellett a tár mögé jut, annak (p) csapja a (h4) horony végső fölületébe ütközik és a rúdban ágyazott (f2) elsütő­rúgót öszeszorítja (1. ábra), mely ily mó­don egyúttal pufferrugó gyanánt hat, vi­szont mellső végével a (w) elsütő ki­lincsre támaszkodik és azt állandóan rú­gósan fölfelészorítja. A kilincs ilyképen mellső végével nyitásnál a kihúzott töl­tényhüvely pályájába kerül és azt fölfelé kilöki (2. ábra). Az elsütőrúd visszaraenetének kezde­tén az (a3) lécek hátsó végfölületei által, melyek a závárzathüvelynek rézsútos fö­lületeire futnak rá, kissé megemeltetnek, mimellett (a2) kampójuk a (v) vezetőfej (v4) nyugaszába tolódik (5. ábra). A zá­várzat csukásánál ennélfogva a vezetőféj a rúdat is újból előrehúzza, mígnem an­nak (a4) szemölcsei a závárzathüvelynek lefelé haladó vezetékeibe nem jutnak be és a rúdat egy kissé lefelé szorítják úgy, hogy az (a2) kampó a' vezetőfejről le­csúszik. Az elsütőrúd ilyképen a tovább előre­haladó závárzattól szétkapcsoltatik és az 1. ábrában föltüntetett helyzetben állva marad, míg a (w) kilincs (wl) kampójá­val újból az (n) dió alsó karja elé be nem csappan, miután a závárzat teljesen zárva van és a lövész az elcsattantót szabaddá tette. Az (fl) zárórúgónak a závárzatcsuk­lóra való hatása olyképen van szabá­lyozva, hogy nyitott závárzat esetén (2. ábra) ezt magában véve néni tolhatja előre. A lövésznek tehát a töltényeknek a tárba való lesodratásánál a závárzatot nem kell tartania. Az önműködő tüzelés­nél azonban az (f2) rúgónak pufferhatása folytán, a závárzat erőteljesen olyképen löketik előre, hogy a zárórúgó a holtpon­tot legyőzi és a závárzat megszakítás nél­kül a zárási helyzetbe hajtatik előre. A fegyvernek biztosítása az (r, s) szárnytengely segítségével történik (6. ábra). Ha ennek szárnyait előre átállít­juk (pontvonalazott vonalak), úgy annak ismeretes módon laposított tengelye, mely az ütőszög számára szolgáló (s4) fúratba nyúlik bele, telt részével az ütőszegtányér elé jut és egyúttal az ütőszöget kissé visz­szavonja. Hogy az ütőszöget a rúgóval és dióval együtt tisztítás céljából könnyen kivehes­sük a závárzatcsuklóból, az (n) dió a (t) pecekkengyel segélyével (12. ábra) van az (s) csuklós részben megerősítve. A kengyel második szárával a (b) csuklócsap fúratára átnyúlik (1. és 2. ábra), viszont

Next

/
Thumbnails
Contents