64134. lajstromszámú szabadalom • Térdcsuklós závárzat önműködő lőfegyverek számára

magával vitetik úgy, hogy a závárzathüveíyben elforog és a závárzat csukását nem idézheti elő. Az ismeretes tolóka alakú (a2) kihúzó helyett (5. ábra) a 11. ábra szerinti (a2) kihúzó is alkalmazható, mely a puskacső irányában magábanvéve rúgósan van kiképezve. A hüvelyeknek a töltény-ágyban való szilárd becsiptetése esetén ez a kihúzó az első nyitási mozgásnál rúgó. san kissé utána engedhet és a zárócsukló az önműködő nyitásnál ebben az esetben is fékezési hatás nélkül megindíttatik. A megfeszített, ütőszegnek kiiktatása az (a) elsütőrúd segélyével történik, (1. és 2. ábra) mely a (z) elcsattantónak vagy billentyűnek meghúzásánál a závárzathüvelyben kissé visszafelé csúszik. A rúddal forgathatóan összekötött (w) elsütőkilincsnek (wl) kampója emellett az (n) diónak alsó karját magával viszi úgy, hogy annak mellső karja az ütőszögnek (bo) nyugaszáról lecsúszik és az ütőrúgó az ütőszöget előre löki (1. ábra). Az elsütőrúdnak két oldalsó (a3) része a závárzathüvelynek megfelelő alámaratásaival kapcsolódik (3. ábra) úgy, hogy az elsütőrúd ennek (h4) hosszhornyában egyenes vonal mentén előre- és hátra mozoghat. Csukott závárzat esetén az elsütőrúd a legfölső tártöltény fölött fekszik és ilyképen egyúttal tárakasztók gyanánt szolgál. Nyitás esetén a visszamozgás utolsó részénél a (v) vezetőfej alsó lécével a rúd (al) toldatának ütközik, miáltal az a tölténytár mögé visszahúzatik és a legfölső töltényt a csőbe való bevezetéshez szabaddá teszi (2. ábra). Mihelyt a rúd emellett a tár mögé jut, annak (p) csapja a (h4) horony végső fölületébe ütközik és a rúdban ágyazott (f2) elsütőrúgót öszeszorítja (1. ábra), mely ily módon egyúttal pufferrugó gyanánt hat, viszont mellső végével a (w) elsütő kilincsre támaszkodik és azt állandóan rúgósan fölfelészorítja. A kilincs ilyképen mellső végével nyitásnál a kihúzott töltényhüvely pályájába kerül és azt fölfelé kilöki (2. ábra). Az elsütőrúd visszaraenetének kezdetén az (a3) lécek hátsó végfölületei által, melyek a závárzathüvelynek rézsútos fölületeire futnak rá, kissé megemeltetnek, mimellett (a2) kampójuk a (v) vezetőfej (v4) nyugaszába tolódik (5. ábra). A závárzat csukásánál ennélfogva a vezetőféj a rúdat is újból előrehúzza, mígnem annak (a4) szemölcsei a závárzathüvelynek lefelé haladó vezetékeibe nem jutnak be és a rúdat egy kissé lefelé szorítják úgy, hogy az (a2) kampó a' vezetőfejről lecsúszik. Az elsütőrúd ilyképen a tovább előrehaladó závárzattól szétkapcsoltatik és az 1. ábrában föltüntetett helyzetben állva marad, míg a (w) kilincs (wl) kampójával újból az (n) dió alsó karja elé be nem csappan, miután a závárzat teljesen zárva van és a lövész az elcsattantót szabaddá tette. Az (fl) zárórúgónak a závárzatcsuklóra való hatása olyképen van szabályozva, hogy nyitott závárzat esetén (2. ábra) ezt magában véve néni tolhatja előre. A lövésznek tehát a töltényeknek a tárba való lesodratásánál a závárzatot nem kell tartania. Az önműködő tüzelésnél azonban az (f2) rúgónak pufferhatása folytán, a závárzat erőteljesen olyképen löketik előre, hogy a zárórúgó a holtpontot legyőzi és a závárzat megszakítás nélkül a zárási helyzetbe hajtatik előre. A fegyvernek biztosítása az (r, s) szárnytengely segítségével történik (6. ábra). Ha ennek szárnyait előre átállítjuk (pontvonalazott vonalak), úgy annak ismeretes módon laposított tengelye, mely az ütőszög számára szolgáló (s4) fúratba nyúlik bele, telt részével az ütőszegtányér elé jut és egyúttal az ütőszöget kissé viszszavonja. Hogy az ütőszöget a rúgóval és dióval együtt tisztítás céljából könnyen kivehessük a závárzatcsuklóból, az (n) dió a (t) pecekkengyel segélyével (12. ábra) van az (s) csuklós részben megerősítve. A kengyel második szárával a (b) csuklócsap fúratára átnyúlik (1. és 2. ábra), viszont