64089. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés solnhofeni kőlapok élezésére

szolgál és a szánon a (3) korong felé en-, nek sugara irányában eltolható. A szán vezetését az elállítható és görgővezetékekkel ellátott (10) támaszték egészíti ki, különösen akkor, midőn a (8) asztallap legszélső helyzetben van és az egyoldalú terfelés folytán a szán vezeték esetleges beszorulását idézhetné elő. A (9) kőlap a (8) asztallapon elállítható és rögzíthető ( 11) forgókorongon van ágyazva és a (12) orsón forgathatóan ágyazott (13) tárcsa által van leszorítva. A (12) orsó a (14) karban van vezetve, amely a (8) asztallapon szintén elállíthatóan és rögzíthetően van ágyazva. A (3) csiszolókorongot a (15) tok veszi körül, amely csak a korong vízszintes középvonala mentén van ellátva keskeny (16) hasítékkal a (9) kőlap befogadása céljából. A (15) tok fölső és alsó részéhez > egy-egy (17) cső csatlakozik, amelyek lefelé vannak vezetve és alul a (18) csővé egyesülnek. A (18) csővezetékbe (9. ábra) az ismert módon kiképezett (19) ventilátor van beépítve, amely a lecsiszolt porré* szecskéket a (15) tokból kiszívja és a (20) vezetéken át a (21) medencébe •szállítja A (20) cső kiömlési nyílása előtt a (21) medencében a (22) szita van függélyesei, beépítve, amelyhez a kiszívott por ütközik. A (22) szita mögött a (23) fecskendő szájcső úgy van ágyazva, hogy az a szita egész fölületét folytonosan vízzel permetezi és a szita szemei között finom vízhártyák képződnek, amelyek a szitára vetett port lekötik és iszap alakjában az alatta lévő (24) medencébe vezetik. A (24) medencében összegyűlt fölösleges víz a (25) harántfal fölött a (26) medencébe folyik, a szívólevegő pedig a (27) fal alatt áthatol és a tölcséralakú (28) nyíláson át a szabadba jut. A szívólevegőnek porrészektől újból való megtisztítása végett a (26) medencében a (29) szita van vízszintesen elrendezve, amely a fölötte lévő (30) fecskendő . szájcső által vízzel permetezhető úgy, hogy szívólevegőban még esetleg bennmaradt porrészecskéket a szita szemei között képződött vízhártyák lekötik. A (26) medencében összegyűlt vizet az ismert (31) szívószivattyú segélyével kiszivattyúzzuk és a (32) vezetéken át ismét visszavezetjük a (23) és (30) fecskendő szájcsövekbe. A kőlap ágyazására szolgáló (11) forgókorong úgy van kiképezve, hogy a rajta megerősített kőlap mindenkor bizonyos szöggel elforgatható és élezés közben ezen állásban rögzíthető. Ezen célból a (11) korong (6—8. ábra) a (33) tokon forgathatóan van ágyazva, amely a (34) tengely körül kilendíthető (35) akasztókilincset hordja; ez a kilincs a (36) rúgó által fölfelé szorítva a (11) korong (37) lyukaiba kapaszkodik és ezáltal a korongot rögzíti. A (35) akasztókilincsnek a (11) korongba való bekapaszkodását a (36) tokban eltolhatóan ágyazott (38) ék biztosítja, amely a (35) akasztókilincsen megerősített (39) görgőre hat, és a (35) kilincset egyik (37) lyukba szorítja fölfelé. A (11) korong (40) tengelyén a kifelé nyúló (41) kar van ágyazva, amely a (42) csapon alkalmazott lengő (43) bütyökíkel a (11) korong (44) ütközőivel kapcsolódik és ezáltal a (11) korongot az egyik irányban meneszti, a másik irányban azonban a (43) bütyök lecsúszása folytán a (11) korongot nem működteti. Hogy a (35, 37) akasztómű a (11) korong továbbkapcsolása céljából kioldassék, a (41) emelő a (45) ütközővel van ellátva, amely a (46) emelőt visszatolja; ez utóbbi a (39) görgőt, a (47) rúgó hatása ellen fölfelé szorító (38) éket a (39) görgő alatt elmozgatja úgy, hogy az akasztókilincs a (36) rúgó hatása ellen a (37) lyukból kikapcsolódva lefelé mozoghat. Ez a rézsútosan emelkedő és a (41) emelőn megerősített (48) csúszópálya segélyével történik. Ha tehát a (41) emelőt a (11) korong tovább kapcsolása céljából visszaforgatjuk (8. ábra), úgy a (43) bütyök lecsúszik a (44) ütközőkről, egyidejűleg pedig a (11) korongból a (35) akasztókilincs kikapcsolódik úgy, hogy a (41) emeltyűnek a 8. ábrán látható nyíl irányában való elforgatása esetén a fölszabadult (11) korongot a (43) bütyök elforgatja és