64089. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés solnhofeni kőlapok élezésére
pedig mindaddig, míg az eközben fölszabadult (35) akasztókilincs a. (36) rúgó hatása folytán a következő (37) lyukba nem kapaszkodik. Ezáltal a (11) korong ismét rögzíttetik. Az élezendő kőlapok alakja szerint a (37) lyukak száma különböző lehet; így például négyzetalakú lapoknál négy lyukat, nyolcszögletű lapoknál nyolc lyukat stb. alkalmazunk. A (11) korong (33) tokjával együtt a (8) asztallapon elállíthatóan van megerősítve, mely célból a tok a (49) vezetőhasítékokkal van ellátva. Avégből, hogy a (11) korongon megerősítendő (9) kőlapot pontosan a koronghoz képest központosán lehessen befogni, a derékszögalakú (50) ülközőléc van alkalmazva, amely (51) toldataival az (52) tengelyen van megerősítve. Az (52) tengelyen az (53) csapágyakban forgathatóan, tengelyirányban eltolhatóan és rögzíthetően van ágyazva, amelyek viszont az (54) csavarok segélyével a (8) asztallapon elállíthatóan vannak megerősítve. Az (50) ütközőlécet a (9) kőlap nagyságához képest a (11) korong középpontjához úgy állítjuk be. hogy a (9) kőlap két szélével szorosan az (50) ütközőléchez támaszkodik és pontosan a korong közepén fekszik. Ily módon a következő kőlapot egyszerűen úgy foghatjuk be központosán, hogy azt két szélével az (50) ütközőléchez támasztjuk és a (12) orsó lefelécsavarolása által a (13) korong segítségével a (11) korongra szorítjuk. Hogy a (9) kőlapot a (3) csiszolókoronghoz való előretolása, valamint a forgása közben az (50) ütközőléctől megszabadíthassuk, ezen (50) ütközőléc fölcsaphatóan van elrendezve. Ezen célból az (52) tengelyen az (55) emelőkar van elrendelve, amelynek segélyével az (50) ütközőlécet fölcsappanthatjuk. Továbbá az (50) csapágy a rézsútos (56) csúszóföliilettel van ellátva és az (52) tengelyre az (57) tekercsrúgó van rátolva, amely az (52) tengelyt az (50) ütközőléccel együtt visszaforgás közben egyidejűleg hosszában elmozgatja úgy, hogy az (50) ütközőléc visszatér a kőlap lemarandó széle mögé, és a csiszolókorong hatáskörén kívül kerül. Az ütközőlécnek használati állásban való rögzítése az (55) emelőkaron vezetett (58) rúd segélyével történik, amely az (59) fogastárcsába kapaszkodik. A kőlapoknak a leirt berendezéssel való élezése a következőképen megy végbe: A (8) asztallapon a leírt módon béfogott kőlapot sugárirányban a gyorsan forgó (3) csiszolókorong felé toljuk, miáltal a lap széle fölülről lefelé, függélyesen a lap síkjára, száraz úton lemaratik. A lap fölületéről rétegek leválása nem állhat elő, mert a csiszolókorong fölülről lefelé hat; a lapnak alsó fölületéről rétegeknek esetleges leválása, teljesen ártalmatlan, mert a lapot lerakásnál cementbe ágyazzuk. A lecsiszolt porrészecskéket, amelyek a nagy mértékű élezés következtében nagy mennyiségben képződnek, a csiszolókorong majdnem teljesen körülzáró (15) tokon át a szívókészülék elszívja és a (21) medencébe vezeti, ahol azok a leírt módon iszappá alakíttatnak át. A csiszolókorong, amely a kőlap felé fordított oldalán kissé kiemelkedik, főképen csak külső kerületével hat a kőlapra, míg a csiszolókorong fölületének belső része csiszolásra szolgál. Amint a kőlapot a csiszolókorong alatt áttoltuk és az élek le vannak marva, az asztalt ismét visszahozzuk kezdeti állásába, és a kőlapot a (11) korongnak a (41) emelő segítségével való elforgatása által a leírt módon 90° elforgatjuk, mire a lapot újból előretolhatjuk a csiszolókorong felé. Ha egy kőlap élezése be van fejezve, akkor azt kivesszük és újabb kőlapot fogunk be, mimellett az (50) ütközőléc a kőlap központos beállítására szolgál. Az élezés alatt az (50) ütközőlécet, mint már említettük, visszacsappantjuk és . a csiszolókorong hatáskörén kívül helyezzük. A leírt befogó- és központosító berendezés segélyével nemcsak gyors és ügyes munka lehetséges, hanem pontos szög alatt való élezést is érünk el úgy, hogy a megmunkált kőlapokkal egyenletes padlóburkolatot lehet kiképezni.
