64059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek értékesítésére

— 20 — kokszot, faszenet vagy lignitet is lehet keverni. Ammoniákot fejlesztő gázfejlesztőkben nagymennyiségű vízgőzre van szükség, hogy az égési hőmérséklet elég alacsony maradjon és így a tüzelőanyag nitrogén-tartalmának nagy része alakíttassák át ammóniákká és maradjon meg ebben az alakjában a gázfejlesztőn való átmenete közben mindaddig, míg föl nem fogatik. Ennek a vízgőznek egy részét a Sehulze-féle szárítóberendezésben megszárított tőzegnek nedvességtartalma födözi és az ammóniáknak megvédéséből származó megtakarítás lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a tőzegbriquettek gazdaságos módon állíthatók elő. A 32. ábrában föl tüntetett gázfejlesztő szívó gázfejlesztő és a tőzegbriquettező berendezésnek szárító végével kapcsolatban van ábrázolva. A fölaprított Ss porrátört tőzeg a (152) garatba jut, mely azt ismert módon a (121) szárító berendezéshez szállítja. Ez a szárítóberendezés Sehulze-féle szárítóberendezés és egy (121) hengerből áll, melyben hosszirányban több (153) cső fekszik. Ezekbe a csövekbe jut be a tőzeg a garatból és miután a tőzeg a csöveken áthaladt, ezeknek másik végén egy (131) szállítócsavar által fogatik föl. A szárítóberendezésnek fűtésére a gázfejlesztőből jövő meleg gázok használhatók; az adott esetben erre a célra egy gőzvezetékből elvezetett gőz szolgál, mely a berendezésbe, ennek ürös tengelyének áttörésein, jut be. A tőzegből a (121) szárítóban fejlődött gőz a (157) kürtőbe megy át, melynek fölső nyílásán két, egymással a (159) fogazásnak útján kapcsolódó és a (160) lánc útján a (161) kézi keréknek segélyével működtethető (158) csapószelep van ágyazva, hogy a gőzmennyiség szabályozható és fölösleges gőz elvezethető legyen. A levegő és gőz keveréke a (163) gázfejlesztőnek (162) rostélya alá szivatik be és a kürtő és a gázfejlesztőnek légbevezető szerkezete között a találmánynak értelmében oly összeköttetés van alkalmazva, hogy a kürtőből csak az éppen szükséges gőzmennyiség vétetik, a fölösleg pedig a csapó szelepek nyitása által a szabadba vezettetik el. Ezt az teszi lehetővé, hogy a (164) csőnek egyik vége a kürtővel, másik vége pedig egy szekrénnyel van összekötve, melyeket egyes terelő falak osztanak meg, úgy hogy a szekrény (165) porelválasztó berendezést képez, mely a (166) légbevezető csővel van összekötve. Célszerű, ha ezenkívül még egy másik, szelepnek segélyével szabályozott (167) légbevezető cső is van alkalmazva a kürtő és a gázfejlesztő vagy még célszerúebben, a porleválasztó berendezés és a gázfejlesztő között. A porleválasztó berendezés nem szükséges, mert a kísérletek azt igazolták, hogy a por a rostélyt nem tömi el, mint azt föl lehetne tételezni és mert a gázfejlesztőbe bejutó por abban elég és a fütőhatást fokozza. A gázfejlesztőből a (168) ventilátornak segélyével leszívott gáz a (169) csövön a (170) ammoniákelnyelőbe megy, melynek szerkezete tetszőleges lehet, azután a (171) csövön és a (168) ventilátoron át a (172) elvezető csőbe és ebből a fogyasztási helyekre jut. Ha a gázfejlesztőt nyomó levegő tartja üzemben, mi általában szokásos, a szárítás közben fejlődött gőzöket vagy ezeknek egy részét fölfogjuk és ismert módon annyira komprimáljuk, hogy a kellő nyomás alatt jussanak be a gázfejlesztőbe. A 34. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál, mely sok tekintetben a legcélszerűbb, a szárítóberendezésben fejlődött gőzt elvezető cső a gázfejlesztő (173) ventilátorának szívó oldalával van összekötve. Ezt a ventilátort a (174) szíjnak segélyével a (175) szíjdob hajtja és a ventilátor a a gőzt, kellő mennyiségű levegővel keverve, a (176) csövön közvetlenül a gázfejlesztőbe nyomja. A (177) szelep arra szolgál, hogy a gőzbe levegőt lehessen bevezetni, ha a szárítóberendezésekből jövő gőzt föl kell hígítani. A gázfejlesztők által nem igényelt gőz a (158) csapószelepeken át vezethető el.