64059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek értékesítésére
— u — Ezeket a gázokat részben közvetlenül, részben a szenesítő kemencéken át vezetjük a szárítódobokba és a különböző berendezések között a füstgázokat akként osztjuk el, hogy mindegyik a megfelelő hőmérsékletű gázt kapja; a berendezések egymással láncolatosan vagy párhuzamosan vagy láncolatosan és párhuzamosan kapcsolhatók. A forgódobok a tőzeget fölrázzák és minden részén kiteszik a meleg füstgázok hatásának, miközben az gyorsan megszárad úgy, hogy víztartalma 55%-ra vagy ez alá csökken; ekkor a tőzeget a dobokból eltávolítjuk. A szárítókban a sajtolási pogácsák bizonyos mértékben fölapríttatnak, ezért a megszárított tőzeget célszerűen osztályozzuk és a finomabb részeket a durvább részektől elválasztjuk. A különböző osztályokba tartozó tőzeget arra a célra használjuk föl, melyre az éppen legalkalmasabb, így pl. a durvább tőzeget ammoniákot fejlesztő gázfejlesztőben, a telepnek hő- és erőszükségletét födöző gáznak előállítására, míg a finomabbat Schulze-féle szárítóberendezésben brikettezhető tőzegnek előállítására használjuk. A tapasztalás azt igazolta, hogy célszerűbb, ha a sajtolási pogácsákat, földolgozás előtt többé-kevésbbé egyenlő részekre aprítjuk, mert a nagy darabok csakis fölszinükön száradnak meg. Éppen ezért és mert a szárítás közben föllépő porfejlődés miatt a szárított anyag nem túlságosan egyenletes, célszerű, ha a gázfejlesztésre szolgáló tömeget, fölhaszúálá3a előtt, sajtolás által brikettezzük. A 26. és 27. ábrákban egy ismert szerkezetű szárítóberendezés van föltüntetve, mely az eljárásnak foganatosítására alkalmas. Ez a szárítóberendezés két koncentrikus, (109, 110) csőből áll, (27. ábra) melyeket a (112) köztartók kötnek össze egymással és melyek a (113) fogaskoszorúknak (26. ábra) segélyével indíthatók forgásnak. A külső (110) csőnek belső oldalán (114), a belső (109) csőnek külső oldalán pedig (115) bordák vannak kiképezve úgy, hogy a (116) garatba öntött tőzeg nemcsak fokozatosan jut a csövek között lévő közbe, hanem a (114, 115) bordák által ismételten meg is ^ emeltetik és le is ejtetik és ily módon tétetik ki a füstgázok szárító hatásának. A tőzeget a dobnak alsó végén lévő (117) lapátok szedik föl és szállítják a (118) elvezető csőhöz. Minthogy a (119) gázbevezető cső a szenesítő kemencének vagy a gőzkazánnak füstelvezető csatornájával van öszszekötve, a füstgázoknak útjába füstrekesztők vagy más szabályozó tagok vannak beépítve. A füstgázokat elvezető (120) nyílás a szokásos módon egy exhaustorral van összekötve. A (116) garatba a tőzeg egy, a szűrősajtóból jövő sajtolási pogácsákat többé-kevésbbé egyenletes részekre osztó aprító berendezésből jut és a megszárított tőzeg a (118) elvezetőcsőből egy osztályozó berendezésbe, sajtóba és más, a föntebb megadott célnak elérésére alkalmas berendezésekbe jut. Ismeretes, hogy az olyan nedves, vagy igen nyirkos tőzeg, mely megfagyott vagy télen szabadon feküdt, fűtőerejéből nagyon sokat veszít, minek következtében az oly tőzegtermék, mely amint a jelen eljárás szerint előállított, 55% vizet tartalmaz, igen nagy értékcsökkenést szenvedhet, ha az raktározás közben, addig, míg a gázfejlesztésre vagy brikettezésre fölhaszálható vagy más alkalomnál ily hatásoknak van kitéve. Ez a hátrány azonban megszüntethető. Úgy látszik, hogy a fagy iránt való érzékenység a víztartalomtól függ, mert az oly tőzeg, mely 50% víztartalomnál megromlott, a fagynak hatása alatt nem változott meg, amikor víztartalma 30—35% volt. Ha tehát oly viszonyok között kell a tőzeget raktározni, amelyek között az a fagy hatásának van kitéve, a víztartalmát a raktározásnak megkezdése előtt 30—35%-ra kell csökkenteni. A föntebb leírt módon végzett szárítással a víztartalmat könnyen lehet ily mértékben csökkenteni, anélkül, hogy tűzveszedelemtől kellene tartani, mert a füstgázoknak nagy széndioxyd- és nitrogén-tartalma miatt a tőzeg a meggyulladás ellen még akkor is védve van, amikor az teljesen megszáradt. Minthogy azonban az a vízmennyiség, melyet oly célból kell eltávolítani, hogy a
