64059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek értékesítésére
— 15 — víztartalmat körülbelül 68%-ról (a szűrősujtóból jövő sajtolási pogácsáknak víztartalma) 30—35%-ra csökkenthessük, igen nagy, célszerű lehet, ha a víztartalmat sajtolás útján körülbelül 55%-ra leszorítjuk, mielőtt a fütőgázoknak használatával történő szárítást megkezdenők. Nem lehetetlen az sem, hogy a vizet a kívánt alsó határig, SO—35%-ig, csupán sajtolásnak alkalmazásával távolítsuk el, azonban az ehhez szükséges költséges berendezések miatt ez az eljárás nem célszerű. A következőkben ismertetett, erre a célra szolgáló eljárásnak főelőnye abban rejlik, hogy az az eljárásnak foganatosítására amúgy is szükséges más műveletekkel kapcsolatban és terjedelmes szárítóberendezéseknek alkalmazása nélkül is foganatosítható. Ez az eljárás nagy vonásaiban abban áll, hogy a szárítandó tőzeget, a sajtolási pogácsákat, finoman szétosztjuk és a keletkezett tőzegport meleg, szárításra alkalmas légkörbe szétszórjuk és ebben mindaddig szétszórva tartjuk, míg az a kellő mértékben meg nem száradt. A tőzegnek szárítása az alatt végezhető* araialatt a tőzeg a szűrősajtókból a raktározási helyhez szállíttatik, a tőzegnek szállítása finoman szétosztott állapotában, gázáramnak segélyével történik. Az ily módon megszárított, 50% vagy kevesebb vizet tartalmazó tőzegport ezután briquette-sajtókban sajtoljuk és oly alakba hozzuk, melyben az a gázfejlesztőben tüzelő anyag gyanánt használható. A száraz tőzegporhoz a sajtolás előtt vagy közben kátrányt keverünk, mert ekkor keményebb briketteket és nagyobb fűtőértékkel bíró gázokat kapunk. A használt kátrány a tőzegnek és az ekként készített briquetteknek elgázosításánál, melléktermék gyanánt keletkezik és bár a brikettezésre fölhasznált kátránynak legnagyobb része csak átdesztillálódik, annak egy része mégis átalakul állandó gázzá, mely a fejlődött gázoknak fűtőértékét nagyobbítja. A föntebb ismertetett szárítási eljárásnak egyik foganatosítási módjánál a sajtolási pogácsákat finoman szétosztott állapotban, az aprítógépből a (153) garatba vezetjük, (33. ábra) melybe a (154) terelődeszkák vannak beépítve oly célból, hogy a tőzeg a garaton lassan haladjon át. A (155) forgótolattyún át a tőzegpor a (156) vezetékben áramló meleg gázba hull. Ez a gáz előnyösen füstgáz, minőt a föntebb ismertetett szárítási eljárásoknál, a forgószárító berendezésben használunk. Ezt a gázt a (1531 ) exhaustor hajtja elég nagy sebességgel a vezetéken és ennek megnyújtásán át ahhoz a helyhez, amelyen a tőzegport a gázáramtól el kell választani. A gázáram sebességének és az abba bevezetett tőzegpor menynyiségének és a vezeték hosszának szabályozása módot nyújt arra, hogy a tőzegport a kivánt mértékben (55 vagy 30—35 vagy akár 3—4% víztartalmig) megszárítsuk, mire az a vezetéknek végéig elérkezik. Minthogy a tőzeget por alakjában keverjük a gázárammal, a szárítandó és a melegítőanyag egymással igen bensőleg érintkezik, minek eredménye rendkívül gyors száradás, kedvező hőátvitel és a gáz hőmennyiségének tökéletes kihasználása. A tűzveszélyt egyrészt a gáznak rendkívül nagy víztartalma, másrészt az oxygénnek hiánya teljesen kizárja. A vezeték célszerűen a (1551 ) porleválasztó berendezésekbe torkollik, melyek a félig száraz tőzegpornak befogadására szolgáló zárt tűzálló (1561 ) készlettartály fölött vannak elrendezve. Megjegyzendő még, hogy a tőzegpornak szárítása közben a meleg gázok lehűlnek amennyiben 70% nedvességet tartalmazó tőzegpor a legmelegebb gázokkal jön érintkezésbe és így, ha a szárítás kedvező üzemi viszonyok között megy végbe, a porleválasztó berendezéseket elhagyó gázok vízzel teljesen lehűtve és oly hőmérséklettel távoznak, hogy a velük érintkező félig száraz tőzegport meg nem gyújthatják. Magától értetődik, hogy a föntebb említett gázok helyett más gázkeverékek is alkalmazhatók. A brikettekre földolgozandó és a föntebb leírt módon megszárított tőzegport, kivéve,
