64059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek értékesítésére
3 — Bzerkezet maga is mozog, mi azért előnyös, mert ennek következtében a görgőknek nehéz ágyazásai fölöslegesekké válnak. Minthogy a görgős láncok csakis támasztó szerkezetek, azoknak kiképezése teljesen tetszőleges lehet. A szalagot alkotó részeken (98) áttörések (23. ábra) vannak kiképezve és külső oldalukon a finomabb áttörésekkel ellátott, vékony (99) lemezek vannak fölerősítve. Az egyik szalagon ezenkívül a (100) karimák is ki vannak képezve, melyek a láncot képező részeknek alsó és fölső élén, a részekre merőlegesen futnak végig, igen gondosan vannak megmunkálva és a két szalag között lévő közt alul és fölül elzáró falakat alkotnak. A hatszögletes (93) dobok közül két, a sajtónak ugyanazon végén fekvő dobot a (92) tengelyeiknek végeire ékelt és a (102) szíjdobról hajtott (101) tengelyre ékelt csavarral kapcsolódó csavarkerék indít forgásnak. A csavaráttétel célszerűen a (103) tokba van zárva. A keretnek alsó részén elvezető nyílásokkal ellátott (104) mélyedés van kiképezve, mely a szűrt víznek fölvételére szolgál. A rácsszerkezetek célszerűen függélyes (105) csapokra vannak szerelve és egyes rácselemekből állanak, melyek két-két (105) csapra akként vannak fölhúzva, hogy a sajtónak középvonalával párhuzamos helyzetben feküdjenek. A rácsszerkezetnek rácselemei váltakozva vannak a csapokra fölhúzva úgj*, hogy a szerkezet a lapos szemű csuklós láncokhoz válik hasonlóvá. A nem hajtott (93) dobok a (106) beállító szerkezetnek segélyével harántirányban beállíthatók. A szalagsajtónak működési módja a következő : A mozgásnak indított szalagok a közöttük lévő sajtolási pogácsákat magukkal viszik és ezenközben azt fokozatosan össze is sajtolják, a kinyomott víz a szalagok részeinek és a vékony (99) lemezeknek áttörésén át elfolyik. A sajtolási pogácsákat a szalagok mindaddig magukkal viszik, míg a szalagoknak (94) részén kiképezett (100) karimák a (95) részekre rá nem fekszenek, , amikor is a készre sajtolt pogácsák a sajtónak másik végén lépnek ki a szalagok közül. A két szalag között lévő tér megszükülésének arányát a rácsszerkezetek (105) csapjának eltolásával változtatjuk, mely célból ezek a (108) vezetékben vannak vezetve. Mint az már említve volt, a szalagsajtókat fűtött szárítóberendezésekkel is lehet helyettesíteni. Ez a szárítóberendezés pl olyan lehet, melyben a szárítandó tőzeget valamely üzemi berendezésnek pl. a gőzkazánnak vagy szenesítő kemencének részben kihasznált füstgázai közvetlen hatásának teszi ki. Mikor ily módon a tőzegnek víztartalma bizonyos mértékig csökkent, a sajtolási pogácsákat osztályozzuk, a nagyobb darabokat egy, ammoniákot fejlesztőben dolgozzuk föl, hogy a telep erő- és hőszükségletét födöző gáz előállítható legyen, míg a kisebbeket egy szárítóberendezésben pl. Schulze-féle szárítóban megszárítjuk, hogy az tüzelési brikettekre földolgozható legyen. Megjegyzendő, hogy a szűrő sajtókból jövő sajtolási pogácsáknak a föntebb leírt módon, azokkal közvetlenül érintkezésbe hozott füstgázoknak segélyével történő megszárítása nem veszélyes, mert a sajtolási pogácsák 68—70% vizet tartalmaznak és víztartalmuk ily módon csakis mintegy 55%-ig csökkentetik, tehát nagyobb annál, amelynél a pogácsáknak finom porrá való széthullása bekövetkezik és a melynél azok tűzveszélyesekké válnak. Az eljárásnak egyik foganatosítási alakjánál a szűrősajtókból jövő, nedvesen szenesített tőzeget forgó szárító dobokban a kivánt hőmérsékletű füstgázoknak tesszük ki. Ha a szárításra Schulze-féle szárítóberendezéseket használunk, különösen előnyös, ha a telepnek többi berendezéseit gőzzel fűtjük és a szükséges erőt is gőzgéppel fejtjük ki, mert ekkor nemcsak a hőmérséklet szabályozható pontosan és a hőhatás és a telepnek termelő képessége nagy, hanem a szárítóberendezéseknek fűtésére szükséges füstgázok is rendelkezésre állanak.
