64045. lajstromszámú szabadalom • Lángzó, csöppfolyós, főleg nehezen illanó égési anyagok színtelene lánggal való elégetésére

gázzal keverendő légáramok, az elvezető nyílásokkal biró résznek két oldalán, a keverő tér fölött elrendezett kürtőnek hatása alatt létesülnek. Két ily hosszan elnyúlt lángnak létesítése céljából az elgázosító térnek két oldalán van egy-egv elvezető furatokkal biró, hosszú fal gyanánt kiképezett cső elrendezve.

Ha az elgázosító szívókanóccal van fölszerelve, az előállított gázmennyiség és így a gázkeveréknek összetétele is igen egvszerü módon, pontosan szabályozható, ha a szívókanócnak magassági helyzete az elgázosítóban megváltoztatható. Ily eltolható szívókanócnak alkalmazása különösen jó szolgálatokat tesz az égési anyagnak a szokásos előmelegítő lánggal történő meggyújtásánál és a lángnak eloltásánál.

A mellékelt rajzokban a találmányt képező lángzónak két foganalosilási alakja van föltüntetve. Az

1. ábra a lángzól egyik, petróleum elégetésére és izzó fényű világításnak létesítésére szolgáló foganalosilási alakjának hosszmetszete, a

2. ábra metszet az 1. ábrának A—H vonala szerint, a

3. ábra a lángzónak másik, petróleum elégetésére és főzésre szolgáló foganatosilási alakjának oldalnézete, részben hosszmetszete, a

4. ábra metszel a 3. ábrának C—D vonala szerint, az

5. ábra metszet a 3. ábrának E—F vonala szerint.

A lángzónak első foganalosilási alakjánál a szívókanóccal biró elgázosító térnek alsó, hengeres (1) részében (1. ábra) a (2) szívókanóc van elrendezve, mig az elgázosító térnek fölső részéi egy, az izzó testnek ürös terébe belenyúló (4) cső képezi, mely arra szolgál, hogy a láng által fejlesztett hőnek egy részét az elgázositóba visszavezesse. Az (1) rész és a (4) cső között lévő átmenetnek helyén az elgázosíló tértől több, sugárirányú (5) cső ágazik el, melyek az (1,4) elgázosítóval kontaktrikus, gyürüalakú (G) csőbe, ennek alsó

részén torkollanak be. Ezen (6) eső által képezett gyűrűnek belső átmérője a (4) cső külső átmérőjénél lényegesen nagyobb úgy, hogy a sugárirányú (5) karok (2. ábra) közölt lévő (7) nyílásokon át, a

(6) és a (4) cső közölt lévő, gyürüalakú csatornában fölemelkedő légáramok, a gyűrűnek belső oldala mentén elhaladva, a gyűrű fölött távoznak el. A (6) gyűrűnek külső falán, a gyűrű fölső éle alatt, számos, egyenletesen elosztott, vízszintes (9) elvezető furat (1. ábra) van kiképezve.

A (G) gyűrűtől bizonyos távolságban az azt körülvevő és az izzóteslel magába záró (11) lámpahengernek tarlóját képező (10) süveg van elrendezve úgy, hogy a (G) gyűrű és a (10) süveg közölt a (12) csatorna keletkezik, mely alul a külső levegővel közlekedik, fölül pedig a (3) izzótesínek ürös terébe torkollik úgy, hogy az ebben a csatornában fölemelkedő levegő a (G) esőnek külső íölülele mentén julhal a (G) cső fölé. A (12) csatornának haránhnelszele, a (9) elvezető furatoknak közelében kisebb, mint annak többi részein. A (10) süveg és a (G) eső fölöli, bizonyos magasságban elhelyezeti, a süvegénél kisebb átmérővel biró (13) lánglet elei képezi a (14) keverő teret.

A (2) kanóc célszerűen tömör kanóc gyanánt van kiképezve és a vékonyfalú, áttört (15) fémcsőbe van befogva, melyből a kanócnak alsó és fölső vége kiáll. A (2) kanócnak fölső végét a (1G) azbesztszövet veszi körül és a (15) fémcsőre a

(17) ürös kanóc van fölhúzva. A tömör kanócnak átmérője akkora, hogy azt az oigázosítónak (1) részén elrendezett, vékonyfalú (18) csőben könnyen lehet fölős lefelé tolni, amikor is a (17) ürös kanóc a (15, 18) csövek közölt létesít tömítést.

A (2) kanócnak föl- és lefelé való mozgatására tetszőleges szerkezet, pl. egy fogaskerék és egy fogasrúd szolgál; legfölsö végállását a magassági irányban beállítható (19) ütköző határozza meg, mely beállított állásában a (20) szorítócsavar segélyével rögzíthető. Amikor a (2) kanóc