64045. lajstromszámú szabadalom • Lángzó, csöppfolyós, főleg nehezen illanó égési anyagok színtelene lánggal való elégetésére
_ 4 _ a fölső végállásába elérkezik, a (19) ütközőnek alsó fölületébe a kanóccal mereven összekötött (21) ütköző ütközik bele. Az égési anyagnak meggyújtására a (18) csövön fölerősített (22) előmelegítő csésze szolgál, melybe egy kevés borszesz Löl lelik be. A borszesznek meggyújtása után az elgázosítót a borszesznek lángja előmelegíti. Előmelegítés közben a (2) kanóc az elömeiegílöben oly mély állásiján van. hogy abban a gázfejlődés meg nem indulhat. A rövid ideig égő borszeszlángnak elalvása után, néhány másodperc múlva, a kanócot mindaddig fölfelé kell mozgatni, míg a fémrészekben fölhalmozott hő a kanócban gázfejlődést nem indít meg, amikor is a lámpahenger fölé tarlóit, égő gyufa segélyével a kiáramló gázt meg lehet gyújtani. Ezután a (2) kallóé lassan a (21) ütköző által meghatározóit lolsö végállásába emeltetik föl. Az elgázosítónak (1) részében fejlődött gázok, a sugárirányú (5) csöveken a (0) esőbe emelkednek föl és ebből, a (9) elvezető furatokon át, a gyűrűnek középpontja felé irányúit sugarak alakjában, a (12) csatornába áramlanak be. A (11) lámpahengernck szívóhatása következtében egyrészt a (8) csatornába, másrészt a <12) csatornába szivalík be levegő úgy, bog) a (ti) csőnek belső és külső fölüleién cgy-egy légárain emelkedik föl. A (12) csatornában fölemelkedő légáram a (9) furatokból kiáramló gázokba ütközik, a gázi magával ragadja és közvetlenül a (G) cső fölött, a (8) csatornában fölemelkedő légáramba ütközik. Amikor a gázok a (12) csatornában fölemelkedő levegővel találkoznak, a gázok a levegővel nagyobb mértékben nem keverődnek és a (6) cső a.ital képezett gyűrűnek egész kerületén csakis akkor keletkezik egy, a gázt a keverési levegővel a (14) keverőtérből való kiáramlásánál alaposan összekeverő örvény, amikor a külső oldalon fölemelkedő gázíarlalmú levegő és a belső oldalon fölemelkedő levegő egymásba szög alatt beleütközik. Az örvénylés által előidézett keverődés oly tökéletes, hogy a gáz, a keverőtérnek harántmetszetén, még alacsony (14) keverőtér esetében is, egyenletesen oszlik el. Ila a színtelen láng már létesült, a gázfejlesztést a lángtól az elgázosítónak fémrészei és a (13) lángterelő által visszavezetett hő önműködően tartja fönn. Az elgázosítás igen egyenletesen megy végbe és ennek megfelelően, a színtelen lánghoz vezetett égési anyagnak mennyisége is változatlan marad, mert az elgázosítónak hőmérséklete, mely a színtelen lángnak állandó hőmérsékletétől és a hőt visszavezető részeknek ugyancsak állandó hővezető képességétől függ, változatlan marad. A (9) elvezető furatoknál lángok nem létesülhetnek, mert a (12) csatornának liaránlmelszete ezen furatoknak környezetében igen kicsi úgy, hogy ezen furatok elölt a légáramnak sebessége a lángképződést meggátolja. A lámpának eloltása céljából csakis a (2) kanócot kell lefelé mozgatni, míg ez a (18) csőnek oly hőmérsékletű részébe nem jut, mely a petróleumnak elgázositására elégtelen. A lángzónak második, fütőlángzó gyanánt kiképezett foganalosilási alakjánál az égési anyagnak (23) tartályán (3. ábra), egy sorban bárom (24) kanóccső van elrendezve, melyekben a (25) szívókanócok (4. ábra) vannak elhelyezve. Ezeken a kanóccsöveken vannak az elgázosítók, a (20) hengeres részeik segélyével fölszerelve. A (26) hengeres részekhez egy-egy, | fölül zárt (27) cső csatlakozik, mely a ; hengeres résszel együtt a gázfejlesztő kamrát képezi. A (27) csövektől, ezeknek átlósan szemben fekvő részeitől, két-két vízszintes (28) cső ágazik el, melyek két, az elgázosítónak többi részeivel egy darabban készült és a (24) kanóccsöveknek két oldalán, egymással pái’huzamosan elrendezett, ürös falak alakjában kiképezett (29) csöveknek alsó részébe torkollanak be. A két (29) cső között a (30) hézag marad szabadon, azoknak külső falain pedig, a falaknak fölső élei alatt, az egysorban
