63983. lajstromszámú szabadalom • Újítások csúcssínzárral ellátott váltókon

lületének középpontja nem esik többé össze a zárkampó középpontjával úgy, hogy a kampó vagy csak tökéletlenül zár, vagy pedig egyáltalában nem jut a záróhelyzetbe. Mint a tapasztalat igazolja, ilyfajta hosszirányú eltolódások egyáltalában nem ritkák mivel a forgócsap csekély fölülete a vonatnak a váltó fölött való áthaladásánál föllépő kalapácsütésszerű rezgések folytán, kapcsolatban a súrlódás folytán létesített kopással, nagy elhasználódásnak van kitéve. De még a tősinek sincsenek a helyenként elrendezett támasztóhevederek útján kellőképen vándorlás ellen biztosítva. A vasúti üzem azon veszélyének megismerése, mely a forgó csapok gyors kopásá- ban rejlik, vezetett a rugalmas váltókra melyeknél a csúcssinek nem csapok körül forgathatóan vannak ágyazva, hanem a csatlakozó sinnel mereven kapcsolt csúcssin egy helyen gyöngített gerincének rugalmas volta teszi lehetővé a csúcséin szükséges elmozgását. A bevezetésben ismertetett csúcasinzárak alkalmazása azonban ezen rugalmas váltóknál is nehézségbe ütközik. A rugalmas csúcssinek, föltéve, hogy nincsenek egymással összekötve, a nyugalmi helyzetben az a törekvése, hogy a hozzátartozó tősinhez simuljanak. Közönséges váltóknál ez nem fontos, mivel mindkét nyelv mindig egyidejűleg mozog úgy, hogy az egymás ellenében működő rúgóhatások egymást kompenzálják. Csúcssinzárakkal ellátott váltóknál azonban, mint említettük, nem egyidejűleg mozog mindkét csúcssin, hanem kezdetben csak az egyik, ezt követőleg mindkét csúcssin közösen, azután csak a másik csúcssin mozog. Az átállító mozgásnak ezen okból, időnként a csúcssinek rúgóhatásával szemben kell működnie, máskor meg a két mozgás egymást támogatni fogja, amiből a mozgásnak főleg a centrális állásban káros egyenlőtlensége fog kiadódni. További veszély abban rejlik, hogy a tősinhez hozzásimulni igyekvő elálló csúcssin rúgóhatása állandó húzóhatást fejt ki a másik csúcssinnek az elreteszelő állásban lévő kampójára és azt nyitni törekszik, miáltal ezen kampó hatása illuzoriussá válik és a váltónak veszélyes nyitásától kell tartanunk, főleg az állítókészülék ellensúlyának a haladó vonat hatása alatt történő kilengésénél, vagy központos állítókészülék esetén. A jelen találmány csúcssinzárral ellátott váltókon eszközölt oly újításokra vonatkozik, melyek a fölsorolt hátrányokat teljes mértékben kiküszöbölik. A találmány lényege egy vagy több a csúcssinnel és egy vagy több a tősinnel mereven összekötött, egymásnak támaszkodó, a váltó átállításánál pedig egymáson elmozgó csúszó vagy gördülő fölületekkel ellátott ütközőkben áll, melyeknek csúszó vagy gördülő fölületei a tő- és a csúcssin viszonylagos elmozgását megakadályozzák. Csúszófölületek elrendezése esetén ezeket célszerűen ívelten képezzük ki, ahol is a görbület a csúcssin forgó csapjához képest sugaras. Emellett a tősin hosszirányú elmozgásának megakadályozására, az ezen sinnel összekötött ütköző harapófogószerűen van kiképezve és nyúlványaival egy a sínszékkel vagy a váltó más helytálló részével mereven összekötött testet fog körül. Ezek az újítások, valamint egy rugalmas váltóknál alkalmazott további újítás, az ezen váltóknál föllépő és a bevezetésben kifejtett hátrány kiküszöbölésére, az alábbi leírásban részletesen van ismertetve. A mellékelt rajz a találmány szerinti újításokkal ellátott csúcssinzáras váltóknak két példaképeni foganatosítási alakját tünteti föl. Az 1. ábra egy ismert csúcssinzárral ellátott rugalmas váltót szemléltet. A 2. ábra forgócsappal ellátott váltó egy részének fölülnézete. A 8—4. ábrák metszetek a 2. ábrának C—D, illetve A—B vonalai szerint. A (11) csúcssinnel (4. ábra) (12) ütköző kampó van helytállóan összekötve, mely ezen kivitelnél a (13) forgócsaphoz képest sugarasan meghajlított (14) csúszófölületekkel bír. Az (5) tősinnel ugyancsak mereven