63978. lajstromszámú szabadalom • Kormányzó és önműködő stabilizáló berendezés röpülőgépekhez

áram kering, miáltal a jobbra kormányzó elektromágnes működésbe lép, azaz a kormányzásra való egyetlen hengernek megfelelő szeleppárja nyittatik és a henger dugattyúja úgy mozdul el, hogy ezen elmozdulásnak a laterálisan kormányzó egyetlen fölületnek kívánt értelmű elmozdulása a folyománya. A billentés nagyságára a (28) kézikerék elfordulásának és a (29) kar fölfelé való elmozdításának nagyságából elegendő pontossággal következtethetünk, míg a laterálisan kormányzó fölület állását a henger dugattyúkarjának állása mutatja. A (45) forgattyút addig kell jobbra fordított állásában tartani, míg a kormányfölület ferdesége nem éri el a kívánt mértéket. E pillanatban azután a fogantyút alapállásába csavarjuk vissza, sőt esetleg a fogantyú pillanatszerű balraforgatásávali korrigálhatunk is. A szánkókat ellenben mindaddig másodlagos állásaikban hagyjuk, míg a billenés szükségessége fönn áll. Az összetett emelő karjainak, illetőleg a szánkóknak állítása lassan történik, különösen akkor, ha a szabályozó ellenállás helyei kicsiny körívet tesznek ki. Csak így kerülhetjük el, hogy a billentés túlgyors ne legyen. Ez különben nem veszedelmes, csak kellemetlen, mert túlszabályozással és pár pillanatnyi rázkódással jár. , Megtehetjük azt is, hogy a (45) fogantyút csiptetőszerüen képezzük ki és belsejében helyezzük el a stabilizáló áramkörök néhányát úgy, hogy a csíptetők összészorítása által és idején ezekben a vezetékekben az áram megszakíttassék. Ekkor összeszorítván a csíptetőt arra a rövid időre, míg az emelőt elmozgatjuk, elérjük azt, hogy a billentés nem lesz túlságosan erőteljes. Az iránynak függéleges sík mentén való változtatásához nincs szükség külön magassági kormányzó berendezésre, mert hiszen az orrával fölfelé billentett röpülőgép maga úgy szerepel, mint oly valamely nagy kormányfölület, melynek emelő hatásfokot a szánkó kimozgatásának mértékétől függ. Az ismertetett külön laterálisan kormányzó fölületre és a vele kapcsolatos berendezésekre azonban föltétlenül szükség van, mert ha a laterális stabilizáló fölületeket használnók kormányzásra is, akkor e fölületeknek oly alakot kellene adnunk, hogy azok a gép valamelyik szárnyát alábillentő állásukban nagyobb légellenállással találkozzanak, mint azon állásukban, mely a szárny végén emeli. Ennek pedig az a kellemetlenség volna következménye, hogy valahányszor a gépet szélroham stb. egyensúlyi állapotából kibillentené, a stabilizátor kombinálná az egyensúly helyreállítást a kívánt iránynak nem kívánatos megváltoztatásával, vagyis a röpülőgép kígyózva haladna. Még néhány szót az áramzárásról: 'Ha kettős regulátort használunk (8. ábra), vagyis egyet a hosszanti, egyet pedig a oldalstabilizálásra, akkor elegendő, ha az áramzárótesteket csak a giroszkópok fölfüggesztési öveire szereljük. Mivel pedig ez esetben az áramzárótestek és a hozzájuk tartozó közömbös területek közti relatív elmozdulás a röpülőgép bármely értelmű billenése vagy billentése esetén is csak egy-egy sík mentén történhetik meg és mivel mindkét körív alakú szánpálya, a giroszkópok axá van szerelve, igen kis súrlódást okozó áramzárótesteket alkalmazhatunk. Merev vagy rugalmas megerősítésű áramzárótest, mihelyt egy kis akadályra talál, hirtelen zökkenésekre, sőt a giroszkóp megbillentésére hajlamos. Ha azonban áramzárótestnek csak kis fémpálcát alkalmazunk, mely a körív alakú szánpálya mentében rendkívül flexibilis, az ezt szelő irányokban azonban tekintélyesebb ellentállást kifejtő anyagból, pl. vékony, de elég széles szíjból vagy szövetből vagy nemezből stb.-ből készült tartóról függ alá, akkor majdnem csupán a pálca saját súlya a súrlódást okozó egyedüli tényező. Ha a giroszkóptokra is kell szerelnünk áramzárótestet, akkor az áramzárótestek