63978. lajstromszámú szabadalom • Kormányzó és önműködő stabilizáló berendezés röpülőgépekhez

lenben valamennyien zárnak. Ennélfogva mind a négy laterálisan stabilizáló hengerben föllépnek a negativ p nyomatékok. A nyomatékok tehát úgy alakulnak, hogy — % p nyomaték marad, vagyis a stabilizátor nagyobb erővel billenti vissza a vízszintes felé a gépet, mint amekkorával a szél reá ellenkező értelemben hat, A visszabillenés azonban csak addig tart, míg a (3) zárótest a III—III helyzetbe kerül. Ekkor t. i. a szél nyomatéka % p-vel ismét fölülmúlja a stabilizátor negativ nyomatékát. A gép tehát mindaddig, míg a szélviszonyak ilyenek maradnak, a III—III és IV—IV között billegve jobbra dült állapotban marad. Hogy a megdülés sohase érhessen el akkora fokot, amely a vezetőre bármily kis mértékben is kellemetlen lehetne, ajánlatos, hogy a szabályozó ellenállás 0-tól IV-ig terjedő szakaszai aránylag igen kis részét tegyék -ki annak a körívnek, amely valamely sinpár egész hosszát jelöli. Hengersorozat alkalmazása egyetlen henger helyett azért ajánlatos, mert csak kis térfogatú és rövid, de nagy be- és kiáramlási nyílásokkal bíró hengerben lehet a dugattyúk működése rögtönös és csak több kis henger alkalmazása mellett lehet a szél erejét csak kis mértékben fölülmúló stabilizáló nyomatékot rögtönösen előidézni; azonfölül pedig csak hengersorozat alkalmazása révén lehet kis mértékű a megbillent gép ringatódzása. Kis megfontolás elég t. i. annak belátására, hogy egyetlen henger alkalmazása esetén a példának fölvett szélerősség következtében a gép nem a III—IV, hanem a 0 és IV közötti helyek között ringatódznék. Ha azt akarjuk, hogy a gép akkor is teljesen vízszintes síkot foglaljon el, amikor a szélnyomás őt-állandóan billentve tartaná, akkor az összetett emelőt kell működtetnünk. így pl., hogy az említett jobbrabillentett helyzetből vízszintesbe hozhassuk a gépet, a (28) kézikereket kell kissé elforgatnunk az óramutató járása értelmében, mire a (22) szán és ennek sínpárjai is hasonló értelemben mozdulnak el a (3) zárótesthez és a gép merev vázához képest. Ha vízszintes egyensúlyi állapot esetén a sínpárok vagy sinpársorozatok szánjait az összetett emelővel elmozgatjuk, akkor a készülék többé nem vízszintes, hanem attól eltérő valamely síkkal igyekszik a járóművet párhuzamosan tartani. Ily másodlagos stabilizálási síkokra vagyis ferde stabilizálási síkokra, miként a bevezetésiben említettük, irányváltoztatáskor van szükség. Abból a célból pl., hogy a gép fölfelé és jobbra kanyarodva térjen ki előző irányából, kívánatos a gépet orrával fölfelé billentenünk és egyúttal a hossztengely körül az óramutató járása értelmé-» ben elforgatnunk. Ha a stabilizátort arra az időre, míg a gép e komplikált és sokszor hosszú időt igénylő manővert végrehajtja, kikapcsolnék, elegendő volna tisztán kormányfölületeket elmozgatnunk: a kívánt billenés a gép inherens tulajdonságaiból kifolyólag beállana. De hijján volna a stabilitásnak éppen a legveszedelmesebb percekben. A találmánybeli berendezéssel fölszerelt gép minden körülmény között stabilis, mert stabilizátorát sohasem kell kikapcsolni. A példának fölvett irányváltoztatás és billentés végrehajtása céljából egyetlen kézmozdulattal előidézhetjük a kívánt eredményt biztosító elmozdulásokat. A kezünkben tartott (45) fogantyúval ugyanis elforgatjuk a (28) kézikereket, mire a (18) sinpár vagy sinpársorozat áramköre vagy áramkörei és az ehez tartozó elektromágnesek lépnek működésbe. A gép tehát jobbra billen. Ugyanakkor a gép hosszanti felező síkjával párhuzatnos körív mentén emeljük is a kézikereket, mire a gép orrán fölfelé billentő (20) sinpár vagy sinpársorozat elektromágnesei, a szervomotorok dugattyúi és a stabilizáló fölületek mozdulnak úgy el, hogy a gép orra fölfelé billen. Ugyanakkor a (45) kormányfogantyút (9. ábra) jobbra csavarjuk el, mikor is a (46) zárótest áthidalja a (49) vezetékeket úgy, hogy ezekben