63978. lajstromszámú szabadalom • Kormányzó és önműködő stabilizáló berendezés röpülőgépekhez

áramzárótest említett helyzeténél az öszszes vezetékekben, illetőleg ha nem sínpárokat, hanem sinpársorozatokat (11. ábra) alkalmazunk, akkor az összes vezetéksorozatokban áram kering, minek következtében az összes stabilizáló hengereknek mindkét oldali elektromágnesei működnek, tehát a szervomotor összes szelepei nyittatnak, miért is a nyomófolyadék a dugattyú mindkét végére egyenlő nyomást fejt ki. A dugattyúrudakat vagy pedig a stabilizálófölületeket célszerűen oly rugókkal látjuk el, melyek vízszintes egyensúlyi állapotnál, mint a jelen eset, a dugattyúkat középállásba, illetőleg a stabilizáló fölületeket alaphelyzetbe kényszerítik. Ha a gép megbillen, a stabilizátor a billentést azonnal korrigálni igyekszik. Ha pl. orrával fölfelé és jobb szárnyával lefelé billenti el a légnyomás, akkor, mivel a kapcsoló és billentő berendezés a gép merev vázával egyező értelemben billen, míg a giroszkóp önmagával egy közös síkot tart, a balszárnyat alábillentő (18) sinpár vagy sinpársorozat, továbbá az orrot lefelé billentő (21) sinpár vagy sinpársorozat (1. és 2. ábra) tagjai hidaltatnak át és pedig előbbiek a (3) zárótest által, vagy mágnespálcák által okozottan, utóbbiak pedig a (4) fémpálca által. Az áthidalás következménye, hogy a zárt ver zetékek vagy vezetéksorozatok elektromágnesei vagy elektromágnescsoportjai oly szelepeket nyitnak, hogy a szervomótor a gépet a vízszintes felé visszabillentő működésbe jön. A találmánybeli stabilizátornak jellemző tulajdonsága, hogy a vízszinteshez! visszabillentő tendenciák értéke növekszik vagy csökken az egyensúlyt megzavarni igyekvő hatások mekkorasága szerint. Tegyük föl pl. hogy igen gyönge szél akarja a gépet az óramutató járása értelmében a hossztengely körül elforgatni, vagyis más szavakkal a jobbszárnyat akarja alábillenteni. Ebben az esetben az egyensúly helyreállítása bekövetkezik a gép oly kicsiny megbillenésére is, amely a balszárnyat alábillentő (18) sínpárnak J—I jelzésű helyét hozza a (3) zárótesttel' kontaktusba (1. és 12. ábra). Ha azonban a szél forgató nyomatéka tekintélyes, akkor az a gépet jobban meg is billenti, és csak így léphet kellő erősségű visszabillentő energia akcióba. Ha a szervomotor hengerei egyformák s ha pl. azon forgatónyomaték értékét, amely akkor lép föl, amidőn a nyomófolyadék egy henger dugattyúját a jobbvagy baloldali szélső helyzetbe kényszeríti, p-vel fejezzük ki, akkor, mivel a szervomotort a hosszanti, illetőleg laterális stabilitást célzó működések végzésére négy-négy hengerrel ellátottnak vettük, a szervomotor által létesíthető forgatási nyomaték maximális értéke 4 p. Ha pl. a szél 3% p nyomatékkal billenti alá a jobbszárnyat, akkor előbb a (18); sínpárnak I—I helyén lép föl áthidalás (14, ábra). Ekkor, mivel a (19) sínpárral kapcsolatos vezetékben keringő áramerősség még mindég %-e a (18) sínpárral kapcsolatos vezetékben keringő áramerősségnek, a (16) elektromágnes csoport közül (7. ábra) még mindig működésben van három elektromágnes a (14) elektromágneses csoport négy elektromágnesével szemben. Három hengerben tehát még középállású a dugattyú és csak egyetlen hengerben lépett még föl a gépet visszabillenteni törekvő nyomás. Ha a szél nyomatéka pozitív, akkor a vízszinteshez visszabillentő nyomaték negatív. Az erők viszonya tehát ebben az esetben + 2% p. A szél tehát, lassabban bár, de még mindig billenti lefelé a gép jobbszárnyát. Ha azonban a gép megbillenése oly mérvű, hogy a fölső (3) zárótesthez képest elmozdult vezetéknek IV—IV helyére tolódott el az áthidalás, akkor a (18) sínpárral kapcsolatos vezeték áramának erőssége maximális, míg a (19) sínpárral kapcsolatos vezetékben az áram megszakadt. A (18) sínpárral összekötött elektromágnes sorozatnak tehát mind a négy mágnese nyit, a (19) sínpárral kapcsolatos elektromágnesek el-