63926. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú süllyesztő fékkapcsolás a mótorfegyverzettel párhuzamosan kapcsolt ellenállásokkal való szabályozással
helés mellett is az állomásokra való lassú és pontos beérkezés válik lehetővé. A 120.320. számú német szabadalmi leírás által egyenáramú motorok indítására és fékezésére oly kapcsolási mód vált ismeretessé, melynél ugyanez a fékezési mód kerül alkalmazásba és a munkakapcsolásból a fékezési kapcsolásba való átmenet árammegszakítás nélkül létesíttetik. Emellett a rövidzárási fékezésre külön helyzetek vannak kiképezve. A következőkben ismertetett elrendezésnél a munkahelyzetek mellett nincsenek külön fékezési helyzetek, elrendezve, hanem a munkahelyzetek, melyeknél a párhuzamosan kapcsolt ellenállások által átmeneti terhelésnél a hálózatra való kapcsolás dacára fékezés lép föl, a kikapcsolásnál rövidzárásfékezési helyzetekké alakulnak át. Az ellenállásoknak a fegyverzettel párhuzamosan kapcsolása a hálózatra való nagy áramelvezetést létesít. Minden átmeneti vagy az önzárás határán lévő terhelésnél a hálózatra való kapcsolás csak a hirtelen gyorsítás miatt szükséges. A motor ellenben egy bizonyos sebesség elérése után hálózati áram nélkül rövidzárási fékezésben tovább futhat, ami a találmány értelmében az energiamegtakarítás érdekében történik és a munkahelyzeteken kívül külön fékezési helyzetek nélkül egy segédhenger vagy segédkapcsolók alkalmazása által válik lehetővé. A kontroller tehát lényegesen kisebb lesz. A mellékelt rajz a találmány tárgyának három páldaképen vett kiviteli alakját mutatja. Az 1., illetve a 3. és 5. ábrákon a fő- és segédhengerek a szokásos módon kifejtve vannak föltüntetve, míg a 2., illetve 4. és 6. ábrák a hozzájuk tartozó sűlyesztési helyzetek soránál egyszerűsített módon az áram lefolyását mutatják. Az első két kiviteli példánál (1—4. ábrák) egy főáramú mótor kapcsolása látható, melynél a fegyverzet és a mező sűlyesztési helyzeteknél egymással párhuzamosan vannak kapcsolva, míg a harmadik kiviteli példánál (5. és 6. ábra) a fegyverzet és mező a vezérlőkészülék első sűlyesztési helyzeteiben sorba van kapcsolva. Utóbbi kiviteli alaknak az az előnye, hogy nagyobb az indítási nyomatéka és a teher rövidebb idő alatt való gyorsítását teszi lehetővé, tehát mindenekelőtt acélmüvek daruihoz alkalmas, míg az első két kiviteli alaknál mellékáramkörű mótorkarakterisztika és azért váltakozó terhelésnél egyenletesebb szabályozás adódik ki, mimellett a második kiviteli alaknál az előtét és a párhuzamos ellenállás különálló elrendezése következtében az elsőnél finomabb szabályozás válik lehetővé. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a mótor fegyverzete (a)-val. a mezőtekercselése (f)-el, a féket leemelő és az egyik végén az (f) mezőtekercseléssel és a vezetékkel állandóan összekötött és elötétellenállással ellátott mágnes (m)-el, az (Ro, R5) kapcsoláspontokkal ellátott indítási és párhuzamos kapcsolás (R)-el, a védőellenállás (r)-el, a vezérlőkészülék főhengere (s)-el, a hozzátartozó szikraoltótekercs (k)-val és a segédhenger, (h)val van jelölve. A föhengernek öt (I—V) helyzete van az emelésre, hat (1—6) helyzete a sűlyesztésre és közben két (Ho) és (So) nullahelyzete, melyeknél a sűlyesztési mozgás alatt utánfutási fékezés következik bé, amennyiben az összes többi helyzetekben bekapcsolt (m) fékleemelőmágnes árammentes lesz úgy, hogy a fék működésbe lép. A (h) segédhenger az (s) főhengerrel oly módon van összekötve, hogy a föhengernek a nulláról a bekapcsolási irányban való forgatásakor az (1—4) helyzetekben a „bekapcsolva" helyzetben van. A föhengernek az (5) helyzetbe való továbbforgatásakor a segédhenger a (4—5) átmeneti helyzeten túl a „kikapcsolva" helyzetbe kerül, amelyben úgy a főtengelynek a (6) helyzetbe való továbbfbrgatásakor, valamint a korábbi sűlyesztési helyzetek egyikébe való visszaforgatásakor illetve az összes (I—V) helyzetekben megmarad és pedig az utóbbi esetben a
