63912. lajstromszámú szabadalom • Építési fölvonó fölső végén forgatható továbbító állvánnyal

egyező emelési magasságra hozott anyagot i levehessük. » A vezetéksineknek egymással összekötött karimái hegyes szögekben végződnek úgy, hogy az egyik sinnek karimájáról a rákövetkező sin karimájához fokozatos átmenet keletkezik. » Mindkét (a) vezetéken, ill. az azokat képező sineken U-alakú (e) kengyelek vannak megerősítve, melyek a vezetékek útján vannak egymással összekötve és az egész vezetékpálya mentén egymástól pontosan egyenlő távolságban tartatnak. A (c) kengyelek egyúttal arra szolgálnak, hogy a vezetékeket merevítsék és az építőállvánnyal vagy fallal összekössék és sarkaikon (c') füleket vagy hornyokat képeznek, melyek a kengyeleknek az állványon vagy az ill. falon alkalmazott kampókba való beakasztására szolgálnak. A (c) kengyelek a sinek összeköttetési helyeinél párosával vannak egymás fölött alkalmazva és füleik olyképen vannak elrendezve, hogy váltakozó irányúak, vagyis ha a fölső kengyelnél kifelé irányulnak, az alul fekvő kengyeléi befelé vannak irányítva. Két szomszédos kengyel nagysága úgy van választva, hogy a sinek nagyobb mértékű előállításánál egymáson kölcsönösen áttolhatok. A szállítandó anyagok viselésére szolgáló szállítókas célszerűen egészen vagy részben acélöntvényből előállított (f) testből áll (5. és 6. ábrák), melyen alak- vagy laposvasból álló (9) karok vannak megerősítve. Ezek alsó végükön (h) harántsint viselnek, mellyel a teher fölállítására szolgáló (i) sinek vannak összekötve. Az (i) sinek hordképessége természetesen föl nem tüntetett merevítések által növelhető. Az (f) test alsó végén erős \l) ütközőrúgó van elrendezve, mely a szállítóka3 ütődését a rárakásnál enyhíti. Az (f) test alsó végén továbbá egymással párosan szemben fekvő (m) görgők vannak elrendezve, melyek a vezetéksinek mellső oldalán futnak. Az (f) testnek fölső vége hátrafelé a vezetéksinek közé nyúló (p) toldattal bír az (n) ellengörgők ágyazására, melyek tehát a vezetéksinek hátsó oldala fölött futnak. Végül az (f) testen még (o) görgők vannak párosával egymás fölött elrendezve, melyek tengelyei az (m. n) görgőkhöz derékszögben állnak és a vezetéksineknek erre fordult szélei mentén futnak. A szállítókas ilyképen a sineken minden irányban biztosan vezettetik és döntés ellen megtartatik, emellett könnyen föl- és lemozgatható. A sinek összeköttetési helyeinél lévő fokozatos átmenetek folytán a szállítókas az egyik sínpályáról lökésmentesen jut a másikra. A szállítókas természetesen fából, kovácsolt vasból vagy más efféléből ettől eltérő módon és tetszőleges alakban: dobogó, lapos födél, függőcsésze stb. gyanánt képezhető ki. A szállítókas emelése és sülyesztése az emelési magasság végénél alkalmazott motolla segélyével történik, melynek kötele a szállítókason megerősített kampóval vagy csappal van összekötve. A motollának (r) dobját az (s) fogaskerék segélyével hajtjuk, melynek (t) tengelye kézi úton vagy motoros erővel pl. elektromotor segélyével hozható forgásba. Az (s) fogaskerék a dobtengelyen ágyazott (u) fogaskerékkel kapcsolódik, melynek (t) tengelye hosszirányában eltolhatóan van ágyazva. Eltolatás ellen a fogaskereket a motolla állványzatán forgathatóan megerősített (v) kar (4. ábra) védi meg, mely a tengelynek illető végére támaszkodik és fölfelé csappantható, midőn a (t) tengelyt balfelé akarjuk eltolni, hogy ezt az (u) fogaskerékből kikapcsoljuk. Ily módon meg van adva annak lehetősége, hogy a szállítókas leeresztése a dob hajtásától függetlenül a saját súly befolyása alatt menjen végbe. A fölfelé mozgást emellett a (w) fék, mely (w') fakölöncökkel ellátott acélszalagból és a dobtengelyen ágyazott (w") féktárcsából áll, szabályozza. A dobtengelyen továbbá kilincskerék van elrendezve, mellyel az (y) kilincs kapcsolódik. A kilincs kapcsolódó szélének szélessége úgy van méretezve, hogy az utóbbi az (s) tengely eltolatásánál a kilincskerékkel kapcsolatban marad és a szállítókasnak