63912. lajstromszámú szabadalom • Építési fölvonó fölső végén forgatható továbbító állvánnyal

- 3 — a hajtástól független leeresztése csak a kilincs kiiktatása után lehetséges. A (v) kar forgása olyképen van határolva és a kaimaga olyképen van kiegyensúlyozva, hogy a megemelt helyzetből az elengedésnél önműködőlég újra a (t) tengely vége előtti zárási helyzetbe jut vissza. Természetesen a szállítókas emelésére és sülyesztésére itt is bárminő más alkalmas hajtószerkezet is alkalmazható. A vezetékek (a') fölső része az (y) rúd körül forgathatóan van elrendezve úgy, hogy a reá jutott szállítókassal együtt forgatható és ezáltal a fölhúzott szállítmány kényelmesen levehető. A vezetékrudazatnak ezen a vezetékállvánnyal együttes forgathatósága még más módon és más szervek segélyével elérhető. Magát a forgó mozgást a fölvonót kezelő munkás, vagy az, ki a terhet leveszi, végezheti; ez azonban erőművileg és önműködőlég súlynak, rúgónak vagy más szervek behatása segélyével is történhetik. A rajzon föltüntetett foganatosítási alaknál az elrendezés példaképen úgy van választva, hogy a vezetékrudazat forgása önműködőlég és pedig kényszermozgással csavaralakú, U-vassin által képezett (z) vezetéken belül megy végbe, mellyel a kas kevéssel a fölső helyzet elérése előtt (j) pecek vagy görgő segélyével kapcsolódik. A (z) vezeték fél csavarfordulatot képez, ennek megfelelőleg benne a szállítókas az (y) rúd körül a csavarmenet iránya szerint az egyik vagy a a másik forgási irányban 180°-al elforog. Ezt az önműködő forgómozgást más módon is előidézhetjük. Lényeges azonban az, hogy a szilárd vezetéksineknek egészben vagy részben való elforgása lehetséges legyen. Az (a') résznek a végső vagy a lerakó helyzetbe való forgási mozgása az (a") ütköző által határoltatik, mellyel a szilárd vezetékekbe ütközik. A 7. és 8. ábrák szerinti foganatosítási alakok szerint a fölhúzó motolla nem az emelési magasság fölső végén, hanem az építőállvány alsó részében vagy pedig a talajon az állvány talpa mellett van fölállítva. A fölhúzókötél itt a forgóárboc fölső végén alkalmazott görgőn át fut és a motolla dobja és ezen görgő között (d) golyók között van átvezetve, melyek a (c) kengyelek (d'j csapágyaiban futnak. A kötelet körülvevő (d) golyók a kötélnek jó, lehetőleg súrlódásmentes vezetést biztosítanak úgy, hogy az mozgásában nincs korlátozva. A vezetéksinek szögvas helyett másféle alakvasból vagy más alkalmas anyagból állhatnak. A sineknek egymásra lapuló részeinél lévő összeköttetés a kapcsok helyett csavarösszeköttetés, ill. nyomócsavarok segélyével, melyek pl. a sineknek hasítékos nyílásain vannak áthelyezve, vagy másképen is elérhető. Itt még azt, az elrendezést is alkalmazhatjuk, hogy a több továbbítókast egymáshoz képest eltolhatóan vezetünk, mimellett ezeket folytonos kényszermozgással vagy egymástól függetlenül fölfelé vagy lefelé mozgatjuk. Végül a 9. és 10. ábrákon az építési fölvonónak oly foganatosítási alakja van föltüntetve, melynél (1) szekrényalakú tartály van a szállítókas sineire erősítve, mely (2) csappanófenékkel bír. A (2) fenék ennek megfelelőleg az (1) tartállyal csuklók útján van összekötve és vele csuklósan összekötött (3) kengyellel van ellátva, mely a tartályon elrendezett (4) kiugrás vagy más hasonló fölé nyúlik, miáltal a feneket a zárási helyzetben megtartja. Az (1) tartály különösen mész, habarcs, beton vagy hasonlók szállítására alkalmas. A szállítókas vezetékei célszerűen a földbe vezettetnek olyképen, hogy a tartály annyira sülyeszthető, hogy fölső széle a föld fölületével egy síkban fekszik és ilyképen a szállítandó termény taligák vagy hasonlók segélyével döntés által a tartályba töltetik. A tartály kiürítése céljából a (3) kengyelt szétreteszeljük, vagyis a (4) kiugrásról lehúzzuk, mire a fenék kinyílik és a továbbított termény az alája tolt taligában vagy más hasonlóban fölfogható. A szállítóállvány vezetékének fölső része ennél a foganatosítási alaknál nincs forgathatóan kiképezve. Ehelyett az emelkedés végénél külön forgatható állvány van elrendezve. Ez az (y') árbocból áll, mely a (9) talpcsap fölött fut