63833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép fémcsövek előállítására

— 10 — lett a nyomóerő oly irányú, hogy a cső kiegyenesíttetik és az összes szabálytalanságoktól megszabadíttatik. Az (E2) szorítópofák páronkint vannak elrendezve és két párhuzamos végnélküli (E3) láncon (4, 9., 10., 11. és 12. ábra) vannak elrendezve, melyek megfelelően kiképezett (E4) és (E5) lánckerekeken mozognak. A szorítópofák kis fémtuskókból állnak, melyeket egymással szemben álló (E6) fogófölületei a cső keresztmetszetalakjának megfelelnek úgy, hogy a szorítónyomás a cső kerületére egyenletesen szétosztatik. Megjegyzendő, hogy ez az áthúzóberendezés aránylag hosszú úgy, hogy mindegyik pillanatban nagyobb számú pofapár kapaszkodik a csőbe. Ez igen fontos, mert ezen elrendezés által a szorítónyomás jelentékeny csőhosszra osztatik szét és a nyomás biztos anélkül, hogy a cső valamelyik helyén túlságos nagy lenne. Ezáltal természetesen a cső keresztmetszete és kerületi vonala változatlanul marad; egyidejűleg a csőre erős húzás fejtetik ki. A szorítópofák oldalirányban eltolhatóan vagy más módon mozgathatóan vannak az (E7) esapokon elrendezve, melyek a két lánc megfelelő pontjai között vannak alkalmazva, mimellett mindegyik szorítópofacsoport részére két-két ily csap vagy rúd alkalmaztatik, hogy a szárítópofák stabilitása biztosíttassék. Mindegyik szorítópofapár pofái között egy kis (E8) rúgó van elrendezve, mely a pofákat rendesen szétnyomja úgy, hogy a pofapáraknak az áthúzószerkezet mellső vége körül mozgásánál a pofapárok csak fokozatosan mozognak a cső felé és a csövet átfogják, míg a pofapárok a csőtől eltávolodva oldalt szétnyomatnak, és a csövet szabaddá teszik. E cél elérésére az áthúzóberendezés hátsó végén az (E9) éktag van elrendezve (4. ábra), mely a szorítópofák útjába nyúlik és azokat e helyen szétnyomja. A szorítópofák önműködően záródnak a cső köré és pedig oly szerkezet segélyével, mely egyidejűleg arra szogál, hogy a pofák a csőre nyomást fejtseriek ki. A föltüntetett kiviteli példánál ez a berendezés párhuzamos (E10) sin- vagy vezetőtagok két csoportjából áll, melyek a mozgó láncok fölületéhez párhuzamosan vannak elrendezve és maguk között csatornát képeznek, melyen a szorítópofák egymás után folytonosan áthúzatnak. A mellső (Ell) vezetőtagok ferdén vannak elrendezve és lökettagok gyanánt szolgálnak úgy, hogy a szorítópofák a fölfelé Való mozgással egyidejűleg és a csatorna mellső végébe való belépésnél fokozatosan egymás felé mozgattatnak, valamint a csőbe kapaszkodnak. A szorítópofák addig ka paszkodnak a csőbe, míg a csatorna másik végén lévő nyitóékhez kerülnek. A berendezés másik végén lévő (E12) vezetőtagok szintén ferdén vannak; elhelyezve vagy kivágásokkal vannak ellátva! és ily módon lehetővé teszik, hogy a szorítópofák egymástól eltávolodjanak, amikor az (E9) ékkel érintkezésbe kerülnek. A vezetőtagok a (Z) padon vannak megerősítve. Ha a szorítópofák a föntleírt módon képezett csatornán való áthaladásuk közben a vezetőtagokkal közvetlenül érintkeznének, akkor a súrlódás oly nagy lenne, hogy az áthúzóberendezés csak nehezen lenne hajtható. Ennek folytán a szorítópofák és a vezetőtagok fölületei között (E13) görgőcsapágyak vannak elrendezve, melyek a súrlódást a legkisebb mértékre csökkentik. Ezek a görgők (E14) pályákon mozognak, melyek a vezetőtagok külső fölületein vannak alkalmazva és az áthúzóberendezés két végén a szorítópofák és a vezetőtagok között lévő térbe vezetnek úgy, hogy a görgők a mellső végen a szorítópofák felé vezettetnek, míg az álhúzóberendezés hátsó végén ismét az (Ell) vezetőpályákba lépnek át. Ezeket a pályákat a vezetőtagok alsó részén lévő (E15) kerületi lécek és az ezekre erősített (E16) védőfalak képezik (9. és 11. ábra). Az (E13) görgők kerületi hornyokkal vannak ellátva, mint ezt a 9. és 11. ábra mutatja, mely hornyokba a vezetékek külső fölületén alkalmazott (E17) bordák nyúlnak úgy, hogy tehát ezek a bordák a görgőknek a magassági irányban való elto-