63833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép fémcsövek előállítására

lódását megakadályozzák. Mint azt a rajz mutatja, a görgők méretei oly módon vannak a szorítópofákhoz képest választva, hogy a munkahelyzetben lévő szorítópofák mindegyike legalább két, azonban előnyösen három görgővel érintkezik. Ezáltal elérjük, hogy a szorítópofák egész hosszára egyenletesen osztatik szét a nyomás és hogy egy görgő megsérülése a gép üzemét sémmiképen sem zavarja. A vezetőtagok a húzópad fölületén harántirányban eltolhatók és bármely tetszésszerinti távolságra beállíthatók. A beállításra (E18) csavarok szolgálnak, melyek ily módon a szorítópofák nyomásának a munkadarab falvastagságától, valamint keresztmetszetétől függő mértékben való szabályozását lehetővé teszi. Az említett csavarok a fölfelé nyúló (E19) toldatokon hatolnak át és a kengyelalakú (E20) tagokra hatnak, melyek szárai egyrészt a görgők fölé nyúlnak és másrészt a vezetékek alsó fölületének kivágásaiba vannak beeresztve. Az áthúzóberendezés fölött több párhuzamos (E22) tengely van elrendezve, melyek szintén a fölfelé nyúló (E19) toldatokban vannak ágyazva (11. ábra) és (E23) görgőket tartanak, melyek a szorítópofák fölületével érintkeznek, hogy ily módon a pofák az (E24) lemezzel folytonosan érintkezésben tartassanak, mely lemezen a szorítópofák mozognak úgy, hogy a szorítópofák fölemelkedését megakadályozzuk. Ha a szorítópofák közül egy vagy több fölemelkednék, akkor a kész cső az áthúzóberendezésben elgörbülne. Az (E23) görgők megfelelő beállítása által tehát lehetővé válik oly csöveket előállítani, melyek az egyenes vonaltól eltérnek vagy esetleg csavarvonalalakúan vannak meggörbítve. Az áthúzóberendezés mellső (E4) lánckereke az (E25) tengelyen ül, mely az (E26) csapágyakban (4. ábra) a húzópadon van alátámasztva. Az áthúzóberendezés a hátsó végen lévő (E27) tengelytől kapja hajtását, melyen az (E5) lánckerék van ágyazva. A hajtásra egy közlőmű szolgál, mely megfelelő erőtengelyről hajtatik. A közlőmű az (E32) és (E33) tengelyeken elrendezett (E28, E29) és (E30, E31) kerekekből áll. A (32) tengely a gépállványzaton lévő megfelelő csapágyakban fekszik és a nagy (E34) lánckereket tartja, mely az (E35) lánc által az erőforrással van összekötve. E tengely másik végén az (E28) fogaskerék ül (4. ábra), mely az (E33) tengely megfelelő végén alkalmazott nagyobb (E29) fogaskerékbe kapaszkodik. Az (E33) tengely másik vége egy kisebb (E30) fogaskereket tart (12. ábra), mely az áthúzóberendezés hátsó (E27) tengelyén lévő nagy (E31) homlokkerékbe (4. és 12. ábra) kapaszkodik. Ugyanazon sebességgel, amellyel a cső az (E) áthúzóberendezés által kitolatik, a cső oly munkafolyamatnak tétetik ki, melyben fölülete lecsiszoltatik és megmunkáltatik. A gépnek ezen munkafolyamatot végző része természetesen a géppel előállított cső keresztmetszetétől függ. Ha a cső keresztmetszete köralakú, akkor forgó köszörüberendezés használható, mint ezt a rajz mutatja, míg ha a cső keresztmetszete nem kerek, akkor ide- és odamenő köszörüberendezés vagy oly köszörűberendezés szükséges, melynek forgássíkja párhuzamos a csőtengelyhez. A húzópadnak a rajzon föltüntetett kiviteli példája kerek keresztmetszetű csövek előállítására alkalmas, miért is az 1., 2., 4. és 21. ábrán föltüntetett köszörülőberendezés használható. Ez a köszörülő- és megmunkáló berendezés célszerűen az áthúzóberendezés hátsó része és a vágószerkezet közé kapcsoltatik úgy, hogy a föitüntetett kiviteli példánál a cső véglegcsen megmunkáltatik, mielőtt egyes csődarabokra vágatik. A föltüntetett berendezés egy nagyobb (FI) és egy kisebb (F2) hengerből áll, mely két henger a csőhöz képest központosán van elhelyezve és aránylag nagy sebességgel forgattatik. A nagyobb henger valamely csiszolóanyagból, mint csiszolókőből vagy karborunaumból álló (F3) csapokkal bír. Ezek a csapok küllőszerű (F4) csövekben vagy