63807. lajstromszámú szabadalom • Gép szögletkötő lemezek alakítására

fekszik (lásd különösen a 2. ábrát). Ezen ; aránylag hosszú és keskeny formák fölső I alsó fölületükön laposak és a sorban első (6) és utolsó (12) kivételével mindegyiknek van egy homorú (13) és egy domború (14) oldala. Az első (6) formának homorú a hátsó (13) és sík az elülső (15) fölülete, mely utóbbi párhuzamos az (F) nyomógerenda hátsó oldalfölületével (2. ábra), míg az utolsó (12) formának domború az elülső (14) és sík ia hátulsó (16) fölülete, amely i az (A) (asztalhoz rögzített (G) támasztógerendához illeszkedik. Valamennyi forma úgy van elhelyezve, hogy ia homorú (13) és domború (14) fölületek szomszédosak, úgy, hogy ezek, amikor a formákat a 2. ábrán föltüntetett helyzetbe összetoljuk, egymással együttműködnek. Ha !a gépet működésbe akarjuk hozni, először az (F) nyomógerendát a (G) támasztógerendától lannyira eltávolítjuk, hogy mindegyik forma oly távolra legyen állítható la következő formától, hogy a kívánt vastagságú (18) szögletkötőlemez a 4. ábrán látható módon közbehelyezhötő legyen. Hogy az (F) nyomógerenda e célból elegendő tág határok között elmozgatható legyen, (17) ! nyúlványokkal látjuk el a (3) csavarok befogadására (lásd 1. ábra). A szögletkötő (18) lemezcsíkokat ezután úgy helyezzük két-két forma közé, hogy alsó (19) élük a formákat, tartó asztal lapjához illeszkedjék. Ekként mindegyik csík alsó (19) éle pontosan egy síkba esik a, formák alsó fölületével és biztosítva vagyunk a csík kellő elhelyezkedése iránt. Annak következtében, hogy a formák sík, vízszintes fölületen, mint aminő az (A) asztal lapja, feküsznek, a szögletkötő lemezcsíkok maguktól kellően elhelyezkednek a sajtoláshoz. Igen lényeges ez abból a szempontból, hogy a gép kezelése semmiféle ügyességet nem igényel, S,iZi3rZ cl kezelési költségek a minimumra csökkennek. i Miután a szöglet-kötő csíkokat az éppen leírt módon ia formák közé helyeztük, a formákat a sajtollószerkezettel működéebe • hozott (F) nyomógerendával összeszoríts ' : juk. Hogy a formák végei eközben a sza| bályos sorból ki ne térjenek, az (A) asztal szélén mindkét oldalon egy-egy (48) vezetőlécet alkalmazunk, 'amelyek az egyes formákba közel a végekhez vágott harántirányú hornyokba illenek. Aaonfölül, hogy a formák fölvétődését nagy saj tolónyom ás esetén is föltétlenül megakadályozzuk, a formákat két elülről hátra nyúlió s a formák fölső lapjaira fekvő (19) rúddal fog-i juk le, amelyek tetszőleges módon rögzíthetők. A megrajzolt s előnyösnek bizonyult kivitelben ezek a rudak a gép hátulsó részén csuklósan a (G) támasztógerendához vannak erősítve úgy, hogy a formák. kiemelése vagy behelyezés© végett fölemelhetők, míg elülső végeiket a gép működése közben (21) reteszkarok a (20) tömbökre leszorítva tartják (lásd az 1. és 2. ábrát). Miként már említettük, a gép első sorban olyan lemezcsíkok hajlítására van szánva, amelyek nedves és hajlékony állapotban kötőanyaggal vannak átitatva és még akkor is (nedvesek, ill. kellő lágyságúak, amikor a gépbe helyzetnek; ezek a szögletkötő csíkok, amint valamely forma domború, részének (23) élével jutnak érintkezésbe, ezen a helyen behaj lanak. A sajtolás foganatosításakor már most nehézségek merültek föl az irányban, hogy a sajtolandó csíkok a formák homorú részéhez képest centrális helyzetben maradjanak s így a hajlásszög a csík középvonala mentén keletkezzék. Amikor ugyanis a csík sajtolása megkezdődik, annak egyik széle a fa természetes rugalmassága folytán ál, talában előbb behúzwdik a forma homorú részébe, mint a, másik, ami a szögletkötő szabálytalan (alakulását vonja maga után. Ennek megakadályozására a forma homorú fölülete nem közvetlenül a forma fölső vagy alsó fölületénél, hanem attól bizonyos távolságban a (22) élben végződik, i amint e? a 4., 5. és '6. ábrán látható. Ekként. a (22) él egy kávát alkot* amelynek a szögletkötő csík nekifekszik, amíg eléggé ! rá nem hajlik a domború forma (23) élére ' (5. ábra) úgy, hogy nem ugorhatók ki hely-