63764. lajstromszámú szabadalom • Berendezés motorvonatok kígyózó mozgásának megakadályozására

Megjelent 1914. évi május hó 3

2-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 6B764. szám. XX/a/2. OSZTÁLY. Berendezés mótorvonatok kígyózó mozgásának megakadályozására. OESTERREICHISCHE DAIMLER-MOTOREN-ACTIEN-GESELLSCHAFT CÉG WIENER-NEUSTADTBAN ÉS REIK HUGÓ MÉRNÖK WIENBEN. A bejelentés napja 1913 április hó 30-ika. Elsőbbsége 1912 május hó 3-ika. Az ismert kocsivonatoknál föllépő irányítási zavarok, (kígyózás) az üzembiztonságot erősen befolyásolják. Ilyen irányítási zavarokat előidézhetnek: a kerekek (tengelyek) nagy mozgathatósága, egy tengely kerekeinek pl. a pálya egyenlőtlenségei okozta különböző útellenállása, a mellső tengely sebességének csökkentésénél a hátsó tengely elevenereje létesítette utántolása, mely utántolás még erősbödik, ha az erőközlés a hátsó tengelyen történik, az egyes kerekek kis oldaltámaszereje, a kerék és a pálya közötti oly adhézióviszonyok következtében, melyek nem elégségesek arra, hogy a kereket a menetirányban tartsák. Ezek az irányítási zavarok különösen nagyobb sebességnél keletkeznek úgy, hogy a menetsebesség csak bizonyos határig növelhető. A jelen találmány értelmében az irányítási zavarokat mesterséges ellenállásoknak a tengelyek (tengelycsapok) közé való iktatása által kerüljük el. Mesterséges ellenállásoknak kocsivonatoknál való alkalmazása önmagában véve ismert. Ilyen ellenállásokat mostanáig vagy csak a szabad csuklókkal kapcsolt kocsik között vagy csak egy kocsi (esetleg kettős kocsi) tengelyei között rendeztek el. A találmány annak a fölismerésén alapszik, hogy az irányítási zavarok csak úgy kerülhetők el, ha a két tengely közötti ellenállások összege az elterelő erők összegével legalább egyenlő. A találmány érteimében ezt azáltal érjük el, hogy a vonat összes tengelyei közé mesterséges ellenállásokat és pedig a szabad tengelyek közé, azaz azon tengelyek közé, melyek szabad mozgatható kapcsolással vannak összekötve, nagyobb mesterséges ellenállásokat iktatunk be, mint a kötött, azaz azon tengelyek közé, melyek szerkezetükből kifolyólag csak nagyobb ellenállások legyőzése után mozgathatók el. A beiktatás célszerűen oly módon történik, hogy a természetes, azaz. a szerkezetben lévő ellenállások és két-két tengely közötti mesterséges ellenállások összege az összes tengelyeknél körülbelül egyenlő nagy legyen és ezért az elterelő erőket minden egyes tengelynél körülbelül egyenlő nagy ellenállások ellensúlyozzák. Gélszerű az ellenállásokat szabályozhatókká, illetve beállíthatókká tenni, hogy