63676. lajstromszámú szabadalom • Kihúzható árbóc

Megjelent 1914. évi május iió 19-én. MAGY. tfA* KIR. ' SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 63676. szám. vn/j. OSZTÁLY. Kihúzható árboc S1EWERT ALEXANDER IGAZGATÓ BERLIN-LANKWITZBAN, A bejelentés napja 1912 november hó 25-ike. Elsőbbsége 1911 november hó 29-ike. Az ismert kihúzható árbocok, melyek nevezetesen a drótnélküli távíratozásnál kerülnek alkalmazásba, oly módon vannak kiképezve, hogy fölállított árbocnál a belső legkisebb átmérőjű csődarab az árboc csúcsát, míg a külső legnagyobb étmérőjű csődarab a lábrészét alkotja. Ezen árbocokat fölállított helyzetükben kötelek tartják, melyek az árboc csúcsától ferde irányban a talajhoz vezetnek. Az árboc eszerint a hajlítóerőkkel (szélnyomás stb.) szemben mint két végén alátámasztott tartó viselkedik, melynek legerősebben igénybevett keresztmetszete a középen fekszik. Ezen árbocok szükséges méreteinek kiszámításánál legelőször a fölállított árbocnál a középen lévő csődarab átmérőjét és falvastagságát kell megállapítani; a magasabban és mélyebben fekvő csőrészek méretei szerkezeti űton adódnak ki, amennyiben minden egyes csődarab átmérőjének közel a kétszeres falvastagsággal nagyobbnak kell lennie, mint a legközelebbi magasabb cső átmérője, tehát ezen árbocoknál az alsó, aránylag gyöngén igénybevett csődarabok szerkezeti okokból sokkal erősebbekre adódnak ki, mint a legerősebben igénybevett középső csődarabok és az árboc súlya lényegesen nagyobb lesz, mint azt a hajlítási szilárdságra való méretezés megkívánja. A súlynövekedés azonban a nagyobb költségektől eltekintve az árboc szállíthatóságát és könnyű kezelését befolyásolja és ezáltal az árbocnak a teleszkopszerüen kihúzható csődarabokból való összeállítása által célzott előny nagyrészt illuzórikussá válik. A találmány tárgyát képező árboc ezen hátrányt megszünteti, mit lényegében azáltal ér el, hogy az árboc hosszirányban két közel egyenlő részre van osztva, melyek mindegyike önmagában az eddig ismert kihúzható árbocokkal azonos módon kihúzhatóan van kiképezve. A két fél különálló lehet, mely esetben az árboc fölállítása céljából az árbocfelek legnagyobb átmérőjű végei mereven egymáshoz vannak erősítve, vagy a két árbocfelet nagyobb átmérőjű csővel köthetjük össze, melynek a jelen esetben kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint a bennefekvő csődaraboknak. Az árbocnak használatba való helyezése céljából a belső csődarabokat az egyesített árbocfelekből mindkét irányban kihúzzuk, kihú-